Balkay Adolf és Hönig István

Fülszöveg

1997-ben „írások a hajdani vadászvilágból" címmel olyan sorozatot indítottunk, melyben pl. Illés Nándor, Honig István válogatott, vadászati témakörben megjelent szépirodalmi írásait szándékoztunk közölni, hogy a hazai vadászati szép- és szakirodalom e zömében ismeretlen „gyöngyszemei" ne merüljenek végleg a feledés homályába.
Az első kötetben Illés Nándor legszebb írásaiból szedtünk össze egy csokorravalót.
Mostani, második kötetünkben Balkay Adolf és Hönig István válogatott írásait adjuk közre.
Balkay Adolf 1851-ben született Nemesváralján. A természet és a vadászat iránti vonzalmát édesapjától örökölte, aki uradalmi tiszttartó és szenvedélyes vadász volt, s fiát már zsenge gyermekkorától fogva a vad ismeretére, szeretetére, valamint a vadászfegyver szakavatott kezelésére tanította. Balkay már 14 éves korában kitűnő céllövő hírében állt. A szarvas volt kedvenc vadja, de kedvelte az őz, vaddisznó, nyúl és különösen az erdei szalonka vadászatát is.
Jószágigazgatóként alkalma nyílt a szarvasállomány alapos tanulmányozására. Gazdag tapasztalataiból merítve írta meg élete fő művét, amely 1903-ban „A szarvas és vadászata" címmel jelent meg. Számos szakcikket írt a „Vadász-Lap", Természet", a "Vadászat és Állatvilág" és a „Nimród Vadászújság" című lapokba.
Hönig István a XIX. század vadászati szak- és szépirodalmának egyik kiváló és lelkes művelője volt. Életéről - adatok hiányában - alig tudunk valamit. Valahol Erdélyben született a múlt század második felében. Megjelent írásaiból tudjuk, hogy az 1880-as években Kolozsvárott élt.
A vadászatot kora gyermekkora óta szenvedéllyel űzte, közben ornitológiával is foglalkozott, s idővel, mint a „magyar vadászati szakirodalom oszlopos munkása" szerzett hírnevet magának. Számos írása jelent meg a "Vadász-Lap"-ban és a „Természettudományi Közlönyben". A vadászattal kapcsolatos szépirodalmi, ún. „tárcza" cikkeit Lévárdi írói álnév alatt publikálta. Vissza