Fülszöveg
"Rendre megemlítette, hogy, amikor a szülei arra ösztönözték legyen belőle orvos, vagy, ha ez nem sikerülne, akkor ápoló, betegek, elesettek gondozója, ő ilyenkor mindig azt mondta, hogy akkor inkább apáca! Hiszen ők már vallásos indíttatásuk mellett óhatatlanul is segítenek azoknak, akik arra rászorulnak! így aztán, hithű keresztényként, apácaként lett egy zárda lakója és pontosan egy olyan időszakban, amikor Szarajevóban az az anarchista diák meghúzta a ravaszt és bumm, bumm, bumm! A Monarchia trónörökösének, valamint a feleségének akkor, azonnal, végérvényesen befellegzett! No, meg aztán ezt követően kitört az I. Világháború. Tíz és százezrek, mondhatni milliók életét, megkeserítve ez által Túl a Trianoni Békeszerződésen, a békediktátumon, a megcsonkított ország területvesztési traumáján, még inkább szükség volt a sok véráldozattal járó háború sebeinek a "lelki foltozására", az elesettek, eltűntek emlékének az ápolására. Szerte az országban sorra avatták, szentelték fel az...
Tovább
Fülszöveg
"Rendre megemlítette, hogy, amikor a szülei arra ösztönözték legyen belőle orvos, vagy, ha ez nem sikerülne, akkor ápoló, betegek, elesettek gondozója, ő ilyenkor mindig azt mondta, hogy akkor inkább apáca! Hiszen ők már vallásos indíttatásuk mellett óhatatlanul is segítenek azoknak, akik arra rászorulnak! így aztán, hithű keresztényként, apácaként lett egy zárda lakója és pontosan egy olyan időszakban, amikor Szarajevóban az az anarchista diák meghúzta a ravaszt és bumm, bumm, bumm! A Monarchia trónörökösének, valamint a feleségének akkor, azonnal, végérvényesen befellegzett! No, meg aztán ezt követően kitört az I. Világháború. Tíz és százezrek, mondhatni milliók életét, megkeserítve ez által Túl a Trianoni Békeszerződésen, a békediktátumon, a megcsonkított ország területvesztési traumáján, még inkább szükség volt a sok véráldozattal járó háború sebeinek a "lelki foltozására", az elesettek, eltűntek emlékének az ápolására. Szerte az országban sorra avatták, szentelték fel az 1914-1918 közötti első világháborúban elesett katonák emléktábláit Az öröm, az egymásra találás, a házasságuk, gyermekük születése, s kettejük elvesztésének begyógyíthatatlan sebe, kínzó fájdalma, a hátrahagyott űr, s üresség, mert annak a balkáni szerencsének, hogy ők ott egymásra találtak rettenetes ára volt! Jolán néni szájából olykor-olykor kiszökött egy másik jaj és üresség is. Ez pedig a vágyakozás a szülőhely, testvérei, a szűkebb rokonság után, akiket ott hagyott csak remélni tudta, hogy egyszer, vagy többször, de majd még viszont láthat De nem így történt "
(Részletek a könyvből!)
Vissza