A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 60 éve

Előszó

A Vén Európa szívében, az Egyenlítőtől északra a 45. és 49. szélességi, a 16. és 23. hosszúsági fok között, 93.030 km2 területen létezik egy kicsi, de gyönyörű ország, ahol 10 millió ember reménykedve várja a gazdasági felemelkedést és vállal áldozatokat a jobb és szebb jövőért.
E hazának - a mi Magyarországunknak - a fővárosa Budapest, ahol a szerényen átívelő, de mégis pompázó Árpád híd pesti tövében egy magas, karcsú épület mágnesként vonzza magára a tekinteteket. Budapest egyik legmagasabb épületének bejáratánál apró tábla hirdeti, hogy itt működik a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság.
A jelenleg 3.059.009 személy ellátását biztosító intézmény 60 éve áll Ügyfeleinek szolgálatában.
60 év, két emberöltő, történelem...!
60 évvel ezelőtt a 190/1950. (VII. 15.) Minisztertanácsi rendelet 1950. július 1-től életre hívott egy intézményt azzal a céllal, hogy több száz kis és nagy biztosító által fizetett nyugdíjat - amelyek eltérő jogosultsági és folyósítási szabályok alapján jöttek létre - ennek az intézménynek a hatáskörébe adjon központosított folyósításra. Ezt a hivatalt akkor Országos Nyugdíjintézetnek (ONYI-nak) hívták, s valamivel több, mint 400.000 nyugdíjas ellátásáról gondoskodott.
Ha ekkor a kapunk fölé Horatius mondata kerül, mely szerint: „Célom, a dolgokon én legyek az úr, s nem rajtam a dolgok", akkor még ma is ott állhatna Intézményünk bejárata fölött ez a gondolat, hirdetve az itt dolgozók 60 éve töretlen hitvallását. Vissza