Egy magyar szentember

Előszó

A magyar vallásos népélet iránt az utóbbi években örvendetesen megélénkült mind a tudományos, mind a művészi, mind pedig az egyházi érdeklődés. Bizonyára széleskörű figyelemre számíthat ennélfogva egy paraszti énekköltőnek és nagyhírű búcsúsvezérnek, népiesen szentembernek, Orosz Istvánnak (1888-1922) önéletrajza, amelyet ő maga is kiadásra szánt, de a világháború miatt nem jelenhetett meg.
Amikor a népi vallásosság kérdéseivel behatóbban kezdtem foglalkozni, mind sűrűbben találkoztam Orosz István nevével. Szülőfalujában, Jászladányon érdeklődtem utána, ahol még mindenkinek kegyeletes emlékezetében él. Kutatásomat váratlan siker koronázta, mert Katalin leányának birtokában megtaláltam a fönt jelzett önéletrajzot. Itt is hálásan köszönöm jóságos megértését, amellyel a kéziratot rendelkezésemre bocsátotta és fölidézte előttem édesapjának különös alakját.
Orosz István neve a kutatás előtt meglehetősen ismeretlen. Szinnyei József (Magyar írók IX. 1987.) pár soros adalékában katolikus papnak tartja és alig egy-két művét ismeri. Annál nagyobb népszerűségnek és személyes tekintélynek örvendett azonban valamikor a magyar katolikus nép körében országszerte. Kéziratának kiadásával nemzeti kötelességet vélek teljesíteni, hiszen a magyar néplélekről való ismereteinket jellemző adatokkal, újszerű vonásokkal, finom szálakkal gazdagítja. Vissza