Kikötői beszélgetések

Fülszöveg

Bálint István és Roskó Gábor közös szellemi kalandja nem egy szokásos, illusztrált verseskötet, hanem olyan könyv, amelyben a szöveg és a kép szoros szimbiózisban született. Mindkét művész otthonos a másik terepén: Roskó rajzain, festményein fontos a szöveg, Bálint viszont a színházművészetben került közel a vizualitáshoz. Rokon groteszk hangvételük, véleményük a világ dolgairól.
A könyv egyes részei már napvilágot láttak az Élet és Irodalom hasábjain.

Bálint István (1943)
Első nyilvános szereplései Halász Péter társulatához, színházához kötődnek. Amikor a hatóságok Lakásszínházuk működését is lehetetlenné tették, a társulat először Hollandiában működött, majd 1977-ben New Yorkba tette át székhelyét, ahol Squat Theatre néven nemzetközi sikert aratott. Bálint István 1992-ben tért vissza Magyarországra. Debrecenben, majd Budapesten, a Merlin Színházban rendezett. Első önálló kötete 1972-ben jelent meg Arthur és Franz címmel, a Magvető Kiadónál.
Bálint István közös kötetük verseinek a megírására Roskó Gábor Élet és Irodalomban megjelenő, emberszabású állatainak a rajzai ihlették.

Roskó Gábor (1958)
A Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett, festészettel, grafikával és szobrászattal egyaránt foglalkozik. Rendszeresen publikál az Élet és Irodalom című folyóiratban.
Munkakapcsolatuk Bálint István hazatérése után alakult ki. Roskó tervezte Bálint debreceni és budapesti rendezeéseink díszleteit.
Vissza