Bálint István

Előszó

Részlet a könyvből:

Az abszurd kicsengés utáni beteljesülő vágyakozás
Beszélgetés Bálint István festő- és grafikusművésszel

- Honnak eredeztethetők művészeti vonódásaid? Honnan, kitől kaptad az első ösztönzéseket, a döntő jelentőségű indíttatásokat?
- Az egyik a családomban megélt gyermekkori élményvilág. A másik Budapest VI. kerülete, az élettér, ahova születtem, és amelyhez szorosan kötődtem. Amelyből tulajdonképpen harminchat éves koromig nem is nagyon léptem ki. Rajzaimban láthatók azok a karakterek, azok a jellegzetes külső-belvárosi városlakók, akik ott körülvettek. A családom tagjai, ha nem is voltak politikusok, de mindig közel álltak a politikához, különösen az ezerkilencszázötvenes, hatvanas és hetvenes években. nagyapám kőműves, apám építészmérnök volt. mindkettő olyan mesterember, mondhatnám ezermester, aki nem csak a szakmájában volt jártas. nagyapám Deberdót járt, '19-es vöröskatona volt, majd hithű kommunistaként Pestlőrincen élt. ötven évesen épített magának egy házat a bulgárföldek mellett, amely ma már lakótelep. Körzeti párttitkárként mindenkit ismert. Tisztelték, mert az embereknek sok mindent elintézett. hetvenhat éves korában halt meg, miután lelapátolta a pincéjébe a téli tüzelőt. Apám nagyon jó zenész volt. A pestlőrinci cigány muzsikusoktól tanult zenélni. Gitározott és tangóharmonikázott. Az ötvenes években volt egy jazz-együttese, amelyben az akkor még fiatal Pege Aladár is játszott. Vissza