Szabadulás a félelemtől

Fülszöveg

Ha hitetek csupán akkora volna, akár a mustármag, hegyeket mozgatnátok el - mondotta Jézus apostolainak. S bár a mindenkori tanítványok megváltáshite az elmúlt kétezer évben néha akkorára sem nőtt, mint a porszem, az egyház - szakadások, inkvizíciók, reformációk és ellenreformációk dacára - fennmaradt, Isten vándorló népe nemzedékről nemzedékre egybesereglett. Az elmúlt negyven évben is, Magyarországon is. Bölcs szociológusoktól tudjuk, hogy az Istenben és a túlvilágban hívők száma eléri a népesség felét, s azt is, hogy az aktív hitgyakorlók köre - minden ateiste propagandának fittyet hányva - 12-15 százalékra tehető. Könyvem azonban nem az egyházak, az intézmény legújabb kori históriáját beszéli el, hanem arról tudósít, milyen formában - apró gyülekezetekben és sokezres egyházközségekben, félve - magányosan vagy hitvalló bázisközösségekben - élték meg az Isten országába vetett bizodalmukat a magyar katolikusok, protestánsok, buddhisták, zsidók. És haladtak küszködve, kételkedve, hatalmi fenyegetéstől rettegve, mégis a belső bizonyosság, a remény erejével egy olyan világ felé, amely megadja mindennapi kenyerünket, a szeretetet, "mint a mennyben, azonképpen itt a földön is". A szeretetet, mely mint a napsugár ömlik a bolygók s állócsillagok közötti térbe, nélküle nincs élet, megszűnik az emberek testében-lelkében éppúgy, mint a fagykorszak örök vacogásában. Fölengedni, megmelengetni reszkető társainkat, s megszabadítani őket a félelemtől - vallják e könyv szereplői s velük a szerző - csakis a hit ragyogásában lehet. Vissza