A fákkal a folyóval

Fülszöveg

Balázsovics Mihály öntörvényű, kész költőként mutatkozik be első verseskötetétben. Költészete filozófiai indíttatású. A rendkívüli érzékenységgel és igényességgel bíró tudat rövid, pár soros verseiben is a lét és egyúttal önmaga meghatározására törekszik, többnyire nem a logikai megközelítések egyenes vonalú kibontásával, hanem inkább ütés- vagy robbanásszerűen, és gyakran paradoxonok segítségével. Érzékletes és egyszerű soraiban nincs semmi felesleges cicoma, könyörtelen célratörés jellemzi őket; ugyanakkor a komoly hangvételet gyakran szerencsésen ellensúlyozza groteszk látásmódja és nyelvi játékossága.

"1943-ban születtem Csepelen, azóta itt élek.
Az iskolából kilépve - a homokbuckák, a szántó: zsúfolva gyíkokkal, virággal; odébb néhány kilométerre a sűrű nádasokkal szegélyezett Duna-part. Ez volt igazi iskolám, állandó csodálkozásom szívhez nőtt vidéke. Ha tehettem, mindig ideszöktem. Nyulakat kergettem, fácánokra vadásztam csúzlival, csapdát állítottam a varjaknak. Aztán a nádasokban bóklásztam, lestem a vadkacsákat, a meg-megcsobbanó vizet. Öreg halászokkal kötöttem igaz barátságot. Gyönyörű, rettentő meséket hallgattam a vízi világról. Kézzel fogtam siklót, békát, apró halakat. Király voltam egy igazi aranykorban.
Számomra a vers megközelítés, tapasztalás. Próbálkozás a teljes létezés megélésére.
Az élettől sokat tanultam.
Kétkezi munkával kerestem, keresem a kenyérrevalót. Dolgoztam öntödében, vegyi gyárban és másutt. Igyekeztem minden munkában helytállni, s úgy érzem, többször sikerült. Keménységet, férfias tartást ebben a világban tanultam.
Huszonegy éves koromban súlyos baleset következtében kórházba kerültem. Két hétig feküdtem életveszélyes állapotban az őrzőben, s mellettem többször kicserélődtek az ágyak. De egyszer sem jutott eszembe, hogy én is...
Harmincnégy leszek. Szeretem az életet, kételkedve, de hiszek a jövőben. Erősnek érzem magam. Családott alapítottam, kislányunk tízéves lesz novemberben."

Balázsovics Mihály Vissza