Középdunántúli paraszti háztartások a 18. században

Előszó

Részlet:
BALÁZS MAGDOLNA - KATUS LÁSZLÓ
Középdunántúli paraszti háztartások a 18. században
Beszámolónkban egy folyamatban levő család- és háztartásrekonstitúciós vizsgálat előzetes részeredményeit ismertetjük. A végleges eredmények az anyakönyvek és egyéb kiegészítő források teljes feldolgozása, a családrekonstitúció elvégzése és az így nyert adatbázis részletes demográfiai elemzése után fognak rendelkezésünkre állni. A családszerkezetre vonatkozó eredmények közzétételét azonban addig is hasznosnak véljük, hiszen a hazai szakirodalom nem bővelkedik névjegyzékek feldolgozásán alapuló mikroszintű elemezésekben.
A feldolgozott forrás egy négy településre kiterjedő középdunántúli plébánia 1763-ban készült családösszeírása, amelyet a lakosság egy kisebb, de homogén csoportjára vonatkozó 1786-os összeírás egészíti ki. A településcsoport Somogy megyében, a Balaton déli partján fekszik, s egy nagyobb és kisebb faluból (Endréd és Zamárdi), valamint egy nagyobb és egy kisebb pusztából (Szántód és Jaba) áll. A négy település földesura a tihanyi bencés apátság volt, s a bencések közül került ki az endrédi plébános is, aki az összeírást készítette. Az összeírás teljessége, részletezettsége és jó minősége révén kiválóan alkalmas család-, illetve háztartásszerkezeti elemzésekre. A latin nyelvű "Series animarum" kiterjed a négy település valamennyi lakójára, a nemesekre és a szolgaszemélyzetre is. Házanként veszi számba a lakosságot, közli a háznép valamennyi tagjának nevét, korát, családi állapotát, vallását, s mindenkiről pontosan megmondja, hogy milyen rokonsági kapcsolatban van a család, illetve a háztartás (familia) fejével (hospes), akit mindig az első helyen említ. Értelmiségieknél és kézműveseknél közelebbről is megjelöli a foglalkozást, s a legtöbb esetben említ. Értelmiségieknél és kézműveseknél közelebbről is megjelöli a foglalkozás, s a legtöbb esetben a szolszemélyzet alkalmaztatásának minőségét is megadja (béres, kocsis, kanász, inas, legény, stb.). A plébánia 191 háza közül 59-ben (31%) lakó is volt, akit az összeírás az "inquilinus - inquilina" megjelöléssel különít el a "hospes" családjától. A lakók fele maga is teljes család volt, a másik fele pedig magányos vagy gyermekeivel élő özvegyasszony. A lakók egy részének (kb. 15%-ának) a családneve azonos a "hospes" vagy felesége nevével, tehát lehetséges, hogy rokoni kapcsolat állott fenn közöttük, erre nézve azonban a forrás - amely egyébként igen pontosan leírja mind a "hospes", mind az "inquilinus" családján belüli rokoni viszonyokat - nem ad semmiféle tájékoztatást, ezért a lakókat minden esetben külön családként kezeltük. Az anyakönyvek feldolgozása fényt fog deríteni a "hospes" és a lakók közötti esetleges rokoni kapcsolatokra is, s egyéb vonatkozásokban is lehetőséget fog nyújtani az összeírás adatainak ellenőrzésére, kiegészítésére és korrigálására. Vissza