A nyolcvanéves Budapesti Vízmű

Fülszöveg

Víz nélkül nincs élet. A víz, a levegő és a kenyér mellett, legfelbecsülhetetlenebb kincse az emberiségnek.
Víz! Water! Voda! - mondja a halálos beteg magyar, angol vagy orosz, hogy szenvedéseit enyhíthesse. A sivatagi vándor meghal, ha nem juthat a szomjatoltó vízhez.
Budapest vizének történelme van: sok harc és szerencsétlenség kellett ahhoz, hogy megszülethessen.
Szépsége mellett szerencsés is Budapest, mert van jó vize. Ez a szerencse nagy veszélyben forgott két esztendővel ezelőtt, amikor a magyar sors, Budapest sorsa a legválságosabbra fordult. A bűnös módon megindított háború szörnyű következménye lett Budapest ostroma s az ostrom vége felé, gyönyörű hídjaink felrobbantása után, csak a szerencse lépett közbe, hogy a vízművek is nem jutottak hasonló sorsra.
Külön hősi éposz Budapest ostromában a vízművek dolgozói egy részének, munkásoknak, mérnököknek, tisztviselőknek haláltmegvető bátorsága és odaadó lelkiismeretes erőfeszítése a vízszolgáltatás fenntartása érdekében. Sikerült nekik. Nekik, a néma hősöknek. Csatazaj, fegyverropogás, ágyú- és aknatűz, bombázás közepette egy cél lebegett előttük: vizet adni. És a víz folyt, hol jobban, hol kevésbbé. S ha egyes helyeken - rövid időre - meg is szakadt, megjavították a hibát sebesülés vagy halál árán, - de víz volt. Csak később döbbentünk tudatára, hogy milyen mérhetetlen szerencsétlenség zúdult volna reánk, ha a vízszolgáltatás lehetetlenné vált volna, ha a náciknak, nyilasoknak sikerült volna tönkretenni és a Vörös Hadsereg áldozatok árán is, nem kímélte volna meg a Vízműveket a pusztulástól. Minden tragédiánk közepette is szerencsések voltunk: volt víz. Nem ütötték fel fejüket pusztító járványok. Nem volt tífusz, nem lett kolera. Nem tizedelték meg amúgyis megritkult sorainkat epidémiák.
Nagy árat fizettünk érte, de megmenekültünk. A válságos napokra ma már csak mint rossz emlékre gondolunk vissza. De azokat, akik életüket áldozták azért, hogy Budapestnek vize legyen, nem felejtjük el. Nevüket megörökítjük, hátramaradottjaikról pedig gondoskodunk.
Felszabadultunk! Szabadságunkban pedig őrködni fogunk, hogy ne zúdulhassanak mégegyszer hasonló válság napjai szerencsétlen Hazánkra, sokat szenvedett népünkre. És őrködni fogunk, hogy ne legyen kétséges többé: van-e vize Budapestnek.
Jámbor Alajos Vissza