Történet a Lógodi-utcáról a tavaszról, a halálról és a messzeségről

Előszó

Volt Budán a vár oldalában egy meredek, nagy, rendetlen telek. A Lógodi-utcától fel a Lovas-útig. Az idősebb Novoszád Ferenc birtoka volt. Hanem ő már csak a fent levő kis kocsmát tartotta meg a hozzávaló kétszobás lakással. Ott mérte az új móri bort három asztal vendégének. (Inkább csak a szomszédság járt oda). Lent is volt két kis ház, a Lógody-utcai kaputól jobbra meg balra, melyek szűk és különös formájú sikátort alkottak az alsó udvarban. Két-két szoba konyha mindegyikben. Azokat a gyermekeinek adta jussba már régen. Az egyikben a lánya lakott férjével és két gyermekével. (A férje, Jung János, írnok volt fent a várban). A másik házban ifjabb Novoszád Ferenc lakott. Ö foltozó varga volt. Kissé félkegyelmű lévén ezt, a mesterséget is alig tudta megtanulni. Hanem a felesége mosni és takarítani járt és így - gyerek nélkül - csak meg tudtak élni. Az egyik szobát kiadták tizennyolc forintért. Egy fiatalember lakott benne. Valami festő féle.
Így hát csendesen éltek és nem is volt más zavar, mint hogy a szobaúrhoz néha mindenféle furcsa fiatalemberek és lányok jöttek. Az alagút felől jöttek Pestről késő vacsora után nagy lármával és hajnalig is fent voltak és zongoráztak. Aztán az, hogy a Jungék fia egy félév óta feküdt már száraz betegségben és Rosenzweig orvos azt mondta, hogy nem is fog többet felkelni. És még bajt okozott a tavaszi víz, mert kimosta a felső lépcsőt a kőboltív alatt. (Az öreg Novoszád azt mondta, hogy száz év előtt ott pince volt, mely a régi várhoz tartozott és hogy ott egy alagútnak kell lenni.) Vissza