Álmodó ifjúság

Fülszöveg

Az Álmodó ifjúság 1946-ban jelent meg először. Önéletrajzi regény, melyben élete első, meghatározó erejű tizennyolc évét eleveníti föl az író. Balázs Béla ebben az önéletírásban azokról az élményekről kíván számot adni, melyek nem fértek el az általa művelt számos műfaj - vers, dráma, tanulmány, esszé, regény - keretei között. Valami még közvetlenebb, még hitelesebb tanúságot akart tenni életeszményei mellett ebben a lírai szépségű visszaemlékezésben.
"Mi adja egy önéletrajz objektív értékét?" - teszi fel naplójában a kérdést. S mindjárt felel is rá: - "kétségtelenül a művészet. Annyiban érték, amennyire művészi. De ez még nem lenne elég. Túlságosan sok fokozata van a művészetnek a legalacsonyabbrendűtől a legmagasabbrendűig, hogysem egy mű egyedül művészi értékei alapján igényt tarthatna arra, hogy figyelmet keltsen... Egy önéletrajz létjogosultsága tehát az adott élet különleges jelentőségű valóságanyagában rejlik. Egyes-egyedül a tartalmi jelentősége tehet jogosulttá egy önéletírást. Nem kielégítő ok, hogy egy életrajz kalandos, vagyis szórakoztató. Az sem, ha jellemző egy osztályra vagy rétegre. Minden életrajznak a következő kérdésre kell feleletet adni: Hogyan lett egy ember azzá, akivé lett, mire az életét elmeséli?"
A regény az író életének sajnos csak rövid szakaszát világítja meg. De azt gazdagon, érzékletesen. Úgy, hogy végül is: felel a kérdésre.
Szeged, Lőcse, majd újra Szeged - ez a két város Balázs Béla gyermekkorának, kora ifjúságának színtere. Végletesen elütő tájak, de mind a kettőben a nemzet történelme szól hozzá, mind a kettőben a népeinek lelkülete érinti meg. S hosszas emigráció után, 1945-ben hazajőve Magyarországra, a nyughatatlan szellemű író visszatér ide, a forrásokhoz, ahonnan nem mindennapi életpályája indul s emlékezete fölfrissíti az első benyomások sohasem feledhető színeit. Vissza