Kakas a dombján (dedikált példány)

Fülszöveg

Az írónő mondja a művéről:
Az írónak, aki az élet jelenségeire figyel, minduntalan novellatémák kínálkoznak. Jártában-keltében, lapozgatva valamiben, akár könyv legyen az, akár bírósági akta, az élet témákat kínál neki. mivel az élet sokrétű, a novellák is magukban hordják a változatosságot. Egyik szomorú, másik vidám, a tragikus és tragikomikus csak egy lépésre van egymástól. A halál és az élet is testvérek. A Gyerek című novellámban az öreg művész elsötétült világába nemcsak a modern világítás, hanem egy ártatlan gyermek arca is bevilágít, magával hozva a teljesebb élet üzenetét. A sértett és megalázott ember lázad fel a Dühös ember-ben, aki gyenge megalázóival szembefordulni, ezért fantáziában éli át lázadását. Aztán fordul egyet a könyv hangja. A Feleségek és a szerető, A tudós és ifjú felesége és más írásaim a kispolgár különböző típusait sorakoztatják fel, más-más miliőben. Ennek a világnak már egy betegesebb, szomorúbb változata a Tenyészet, mely az eszpresszók fojtott légkörét és jellegzetes figuráit mutatja be. Különösen fontos számomra Az árva főszereplője, ez a meghajszolt kisfiú, aki törékeny erejével is képes küzdeni az emberi elvetemültség ellen, akinek társadalmunk segítségére siet, és megteremti számára az emberi élet feltételeit.
A kötetet egy kisregény, az Édes gyermekkor zárja be. Az író már bebarangolta az élet különböző, ismerős tájait, most megpihen a múltban, visszatekint egészen kétéves koráig, amikor az első rémületet átélte. Majdnem minden évről egy-egy kis emlék, mindegyik egy apró történet, egészen tizenkét éves koráig, a proletárdiktatúra születéséig és bukásáig, úgy ahogyan azt egy kislány, akinek apja katona, mindezt látta, átélte. Igyekeztem írásomban visszaadni a kor légkörét, a katonák, frontharcosok, hősi halottak gyermekeinek, árváinak sorsát, és az anyák küzdelmét gyermekeikért, a családért.
A gyermekek életén át akartam kifejezni a háború fájdalmas, szegénységet és belső ellentéteket szülő kisugárzását a hátországban élőkre, azok közül is azokra, akiket két kezük munkája tart el, védtelenül, kiszolgáltatottan állnak a történelem nagy viharában. Vissza