Balatonról, halakról

Fülszöveg

Balatonról, halakról
Tavasszal, újra itt
ónszínű volt a tó, amikor itt hagyta tavaly november elején Thakács, kopaszok voltak a parti fák, a légben varjúseregek, északi madarak a vízen, havat jeleztek már a fellegek. Most? Most tavaszt írunk, s a Balatonnál tartózkodik Th. újra. A Nap nem süt, de nincs teljes borultság sem, az ég is fényes, a víz is fényes, mint a higany. Fuvallat jön, a tükörsima, ádátszó vízen apró hullámok. A vízfelszínen tavalyi, száraz platánlevél úszik: a telet kibírta az ágon, ám a tavaszi szelek letépték. A hangulat: mintha ősz lenne, aztán a következő pillanatban csapkodás kezdődik a vízben, lapátnyi dévérkeszegek ívnak a kövek között. A küszvágó csérek - nemrég jöttek vissza délről — izgatottan szitálnak e számukra megfoghatatlan méretű halak fölött, egy csokoládébarna fejű dankasirály pedig kiül egy vörös kőre a parton, közvedenül az ívó dévé-rek elé, és amikor fokozódik orra előtt a kavargás, vágyakozón fölvijjog-kiált. A levegő halszaggal terhes.... Tovább

Fülszöveg

Balatonról, halakról
Tavasszal, újra itt
ónszínű volt a tó, amikor itt hagyta tavaly november elején Thakács, kopaszok voltak a parti fák, a légben varjúseregek, északi madarak a vízen, havat jeleztek már a fellegek. Most? Most tavaszt írunk, s a Balatonnál tartózkodik Th. újra. A Nap nem süt, de nincs teljes borultság sem, az ég is fényes, a víz is fényes, mint a higany. Fuvallat jön, a tükörsima, ádátszó vízen apró hullámok. A vízfelszínen tavalyi, száraz platánlevél úszik: a telet kibírta az ágon, ám a tavaszi szelek letépték. A hangulat: mintha ősz lenne, aztán a következő pillanatban csapkodás kezdődik a vízben, lapátnyi dévérkeszegek ívnak a kövek között. A küszvágó csérek - nemrég jöttek vissza délről — izgatottan szitálnak e számukra megfoghatatlan méretű halak fölött, egy csokoládébarna fejű dankasirály pedig kiül egy vörös kőre a parton, közvedenül az ívó dévé-rek elé, és amikor fokozódik orra előtt a kavargás, vágyakozón fölvijjog-kiált. A levegő halszaggal terhes.
Aztán Az esték. Néha bekövetkezik az a különös kegyelmi pillanat, amikor nem fúj a szél sem a tó felől, sem a part irányából, a berekből. A levegő meggy- s mandulavirágzás illatától mézédes, és távolról ezernyi levelibéka szól. Ha felénk kezd lengeni a szél, a virágillat s a békaszó fölerősödik, s mindez egyszerre, mintha a hangnak lenne illata, vagy az illatnak hangja. A víz halkan locsog: valahol másutt fúj a szél, vagy még inkább fújt, fél nappal ezelőtt, és most értek ide a hullámok. De csupán a partnál lötyög kissé: odabenn, ott tükörsima, feszített a tükör. A csillag- s túlparü lámpafények villódzó ezüstcsíkokat vonnak a tavon, az alacsony hegyekből nem látszik semmi sem. Hirtelen, jó kilométerre bentről, olyan hang hallatszik, mint amikor valaki egymás után sokszor erősen a vízre csap: fürdik a ponty. Zümmögés a levegőben, virágillattal és békaszóval vegyesen: láthatadan cserebogár húz el előttünk, az első az idén. Mintha leheletfinom fémszálak verődnének
, 7 ~ Vissza