Balatoni vadludak

Tartalom

A jelenben is velünk élő múlt
Ismerkedésünk Akarattyával 8
A. második világháború kitörése 12
Első ismeretségeink 13
A kert növelése 14
A helyi társadalom 15
A ház és a környezete 16
Apám gépkocsit vásárolt 21
Az első vendégek 23
Teleki Pál öngyilkossága 24
A második háború világháborúvá szélesedése 25
A háború akarattyai hatásai 26
Várkonyi Nándor létrehozta a Sorsunk című havi folyóiratot 27
Apám elkezdte honfoglalás kori regényei írását (Emese álma) 28
Apámék 1941-42 telét Akarattyán töltötték 30
A szárszói konferencia 1943-ban 30
1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot 32
Veszélybe került apám biztonsága 32
Megkezdődtek a légitámadások 33
Apám 1944-ben kezdett a fegyverszünet érdekében dolgozni 33
Horthy bejelentése a fegyverszünetről 33
1944 októberében behívtak katonának 34
A vakbélműtétem legalizálása 35
Anyámék karácsony előtt hazaérkeztek Akarattyáról 37
A háború Akarattya határában 38
A háború utáni első utam Akarattyára 40
1944-ben apám búcsúzott Akarattyától 43
Akarattyai vendégek sora 47
A hadszíntérré vált ország, 1945 51
Akarattya 1945-ben 54
1946-ban apám hosszabb időt töltött Pécsett. Eredményesen dolgozott Vízöntő című új regényén 57
Szőllőssy Árpád szerződött a Vízöntő kiadására 62
Készül a Vízöntő második kötete 62
Többször szóba került az akarattyai ház eladásának gondolata 65
1947 őszén házasságot kötöttem.
1948-ban megszületett az első, János nevű unoka 67
A Vízöntő végre megjelent, a folytatása elkészült 67
Apám panaszolja Várkonyi Nándornak, hogy nem tud dolgozni 69
1949-ben apámék feladták a budai lakást, Akarattyára költöztek 70
1949-ben áthelyeztek a pécsi múzeumba 70
Bővült az akarattyai baráti kör 72
Apám megírta a Boldog békeidők című regényét 73
1952-ben már készen volt Én vagyok című regénye 74
1949-ben újra bekapcsolták a villanyt, Veres Péter rádiót ajándékozott 74
Egyik levelem helytelen fogalmazását követően apám szigorúan értelmezte írói hivatását 76
Az ötvenes években elkezdődött, majd gyorsult Akarattya társadalmi szerkezetének az átalakulása 76
1952-ben megszületett negyedik fiunk: Zoltán 77
Húgom alkalmazott lett az Adócső Gyárban 78
Megkezdődtek a Mózes-regény (Az égő csipkebokor) előkészületei 79
Elkészült a Mózes-regény kézirata 81
Tanítványként kezdett írással foglalkozni a drávapalkonyai Kovács Sándor és a cserszegtomaji Szabó István 82
1942-43-ban kemény hidegek nehezítették az akarattyai életet 83
Ismét szóba került a ház eladásának a gondolata 85
Megjelent az Éltek, ahogy tudtak című elbeszélés-gyűjtemény, Pécsett pedig bemutatták a Végrendelet című színművet 85
Apámék anyagi helyzete érezhetően javult, megvalósulhatott a ház tatarozása, valamint tornáccal való bővítése 87
Szántó Tibor 1953-ra tervezi a Boldog békeidők kiadását 89
1956 februárjában anyám telefonon értesít apám szívrohamáról 90
A súlyos betegség újra fölvetette, szabad-e apáméknak Akarattyán élniük? 91
A Boldog békeidők 1957-ben megjelent 94
Horányi professzor szerint csak lassítani lehetett apám ideggyulladását 94
Igent mondtam a Néprajzi Múzeum visszahívó szavára, 1957 végén 94
Már anyám is beleegyezett, hogy költözzenek Budára 95
1957-ben a Magvető megkezdte apám könyveinek folyamatos kiadását 96
Az Olivetti gyár elektromos írógépet ajándékozott apámnak 97
Az akarattyai ház és a kert visszakapta régi rendeltetését 98
1960-ban finn vendégek látogattak Akarattyára 99
1969-ben apámék az I. sz. Belgyógyászati Klinikára kerültek kivizsgálásra. Apám ott halt meg augusztus 10-én 99
Anyám 11 évvel élte túl apámat. A Szent János Kórházban halt meg 100
1957 végén visszahelyeztek a Néprajzi Múzeumba 100
Az akarattyai kert és a ház 1994-ig maradt a tulajdonunkban. Akkor adtuk el a székesfehérvári Kodolányi János Főiskolának 103
Képmelléklet 105
Tartalomjegyzék 123

Témakörök