Balatoni Almanach

Fülszöveg

A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság munkatársai 1999 nyarán Kisfaludy Sándor költő felesége, Szegedy Róza családjának XVIII. századi szőlőhegyi lakásában - amely 1953 óta irodalmi múzeum - egy régvolt kiállítás nyomdokain haladva kortárs költők verseit állították ki. 1967-ben "Balatoni Almanach" címmel már bemutattak egy válogatást: az akkor élő és népszerű magyar költők felkérésre írt balatoni verseiből. Miként az, úgy az újabb anyag is kéziratokból áll - s akkor is, most is váratlan, nagy népszerűségre tett szert. Ezért, hogy a múzeum úgy döntött, a Balatont és a lírát szerető vendégei számára hasonmás kiadást készít. E füzet mindkét becses gyűjteményt tartalmazza.
Az örökkévalóság megkísértése a kézzel való íás: több az, mint a szöveg és megfogalmazásának dokumentuma, hiszen benne, a sok esetleges, helyzeti eseményen túl ott a lélek létezésről szóló teljes tudása, s ott az élő, izgulékony civilizációé, továbbá egy vagy sok, már csak a tárgyi és szellemi kultúrájában fennmaradt közösségé is. Azaz, az írás tevékenységének eredménye, az írott szöveg a múlt felől is folyamatosan kapja a maga - számos hagyománnyal átitatott - munícióját, s nemcsak a jövőnk irányába nyitott.

Az ember gondolkodása, fogalom- és jelképalkotása a szónyelvben, s az azt rögzítő írásban tetten érhető, miként a falevélben a fa, az ősember dárdájában a zsákmány, vagy a ma használatos írást megalapozó, bár csak a latin - antiqua - kisbetűket ismerő Alcuin írásmódjában, a kilencedik századi szerzetesek elképzelése a keresztény világról. Saját varázsa van kultúránk eme szeletének, számtalan biológiai, nyelvi, történelmi, viselkedési, szokásbéli összefüggésre hívja föl minduntalan a figyelmünket: írásunk létezési formánkat tanúsítja.
Az, hogy az írás egyéni vonásoktól gazdag legyen, nem olyan régi eredménye az európai kultúrának: a reneszánsz időszak ellentmondásoktól nem mentes hozadéka ez. Ekkorra lehetséges az önálló tartalmak megjelenítése: a tanult kézmozgás ösztönössé válik, az írás formája fölé emelkedik a kifejezni vágyás: a kor felkínálta szabadság a papiroson és egyéb anyagokon is teret kap, és egyéni is lehet.
A költők kézírásában, mint a legnemesebb balatoni borokban, sokféle illat és íz illeszkedik. Az igazi alkotási módokban ott a saját teremtés és ott a néhány tízezer éves civilizáció, az én és a faj, az alkat és a körülmények: együtt a valami mások számára is átélhető és megérthető. S jó ezek között a lenyomatok között barangolni - félreismerhetetlenül fölismerni a vonalhúzogatásban az ősember mammutját, a jelek mögött meglapuló gyűlöletet és vonzódást, a közlésben a közlőt, a közlő személyében az eleve adott közlendőt. S láthatjuk, miként futott a kéz, mikor volt szegletes mozgásokkal terhelt, melyik szóköznél telt meg pátosszal, transzcendenciával, derűvel, allegóriával. Vissza