Báró Balassa Bálint és gróf Zrinyi Miklós

Előszó

Balassa Bálint, az első nagy magyar lyricus, jellemében és pályájában csodálatosan merész és megdöbbentően furcsa ellentéteket egyesít. Sőt az egész ember csupa ellentét. Apolló szolgálatára születik, hogy a saját századnak, a XVI. századnak nyelvén szóljunk, Venusnak él és Mars szolgálatában hal el. Katona a javából, dalnok Isten kegyelméből, egyetlen a maga idejében, páratlan hat embernyomig, a XVIII. század végéig; végbeli vitéz és bujdosó lovag, erős hazafi és kóbor kalandor, a ki hazájáért rajong, mégis hazáján kívül vonul meg; de legyen bárhol, örökös nővadász és nőáldozat, csél-csap szeretkező és állhatatos szerető, legtöbbször a szerelemnek hódol és a szerelemben bukik el; léha házasságtörő és a maga házassága töri meg; büszke várúr és könnyelmű bohémé, kötekedő társ és víg czimbora, a ki bajra mindig kész, de a kocczintásra még készebb; a hol van, a merre jár, egyszer öröm, dal, virág fakad útjában, másszor vád, panasz, siralom kiséri nyomán; mert a jobbágyok réme, polgárok félelme, hatalmas urak ijedelme, örökös birtok foglaló és birtok vesztegető; egyszer nagy bú és szemérem gyötri, másszor dacztól és erőszaktól liheg; üldözi mindenki és kitér előle. mindenki, még a király is; zokogó édes gyöngédség és féktelen ziháló szenvedély váltakozik szívében a szerint, a mint anyai öröklése, vagy a Balassék vére lobog fel benne, egészen a szertelenségig, mint nagybátyjában, százada szörnyében. Vissza