Előszó
BALASSA BÁLINT.
(1551-15941)
HÁNYATOTT ÉLET - MOZGALMAS KOR
1874-ben nagy meglepetés és öröm érte mindazokat, akik számontartották s féltő gonddal szerették a magyar mult nyelvi kincseit, a már-már feledésbe merült, sokáig ismeretlen régi verseket, prózákat, ihletett és áhítatos lelkek írásait. Ebben az esztendőben a tekintélyes Magyar Történelmi Társulat folytatva évről-évre megrendezett, tudományos kirándulásait, döntött, hogy a Radvánszky bárók ősi zólyomradványi kastélyát keresi fel. Az a hír járta ugyanis, hogy a kastély levéltárában sok érdekes írást, becses emléket kutathatnak fel a hozzáértők. A hírből, mendemondából valóság lett: a poros iratok, elnyűtt fóliánsok közül régi költészetünk legdrágább gyöngyszemei kerültek elő. S e versek költőjük nevét is megőrizték. E név: Balassa Bálint...
BERZSENYI DÁNIEL
Úgy nőtt az olvasók szemében, hogy ma már alig bírjuk átfogni egy tekintettel. Az utolsó években már a legnagyobbak mellé szokás állítani, akikre mindannyiszor gondolni kell, ahányszor magyarságunkról beszélünk.
Pedig az élete úgyszólván eseménytelen. Éleiének izgalmaiból semmit sem mutat meg életrajza.
1776 május 7-én született a vasmegyei Egyházashetyén és hatvanadik évében halt meg, 1836 február 14-én a somogymegyei Niklán. Falusi birtokos volt, mint az édesapja, előbb Vasban, aztán Somogyban. Városban csak altkor tartózkodott, amikor a soproni evangélikus liceum diákja volt, majd jóval később, amikor már híres költőként bemutatkozott pesti és budai tisztelőinek.
Huszonhárom éves korában nősült: egy tizennégy éves leányt vett nőül. És huszonhét éves volt, amikor barátja, Kis János evangélikus lelkész fölfedezte a sömjéni birtokos Íróasztalának fiókjában rejtegetett verseket, amelyek nagy költőre vallottak. Az elismertetés föltétele ebben az időben az, hogy Kazinczy Ferenc vezesse be az új költőt a halhatatlanságba. Kis elküldte Berzsenyi három versét Kazinczynak és a széphalmi mester lelkesen üdvözölte a feltűnő új csillagot. De a versek csak tíz év múlva, 1813-ban látták először nyomdafestéket, amikor a székesfehérvári és pesti kispapok áldozatkészsége lehetővé tette a könyv megjelenését...
Szigeti veszedelem
"Embernek élete e földön elhervad, mint virág, elenyészik, mint pára: semmi nem bizonyosabb a halálnál, semmi nem bizonytalanabb a hálál órájánál."
„Látom, mi fenyegeti Szigetvárt, ezt a Krisztus gyűlölői ellen való védőbástyát."
"Reám jő a legdühösebb ellenség, a török császár, én pedig bezárkózom előtte az én váramba".
"Minden erőmből szolgálni akarok a világ keresztyénségének, és én édes hazámnak."
Ezeket irta végrendeletében az idősebb gráf Zrínyi Miklós 1566 április 23-án.
És úgy tett, amint irt.
Százezer volt a török. Az ostromló seregnek háromszáz ágyúját dördíttette meg a keresztyénség végvára ellen a portugál nemzetből származott Ali pasa. Miksa király, ki a római császársággal Európa legfőbb hatalma volt, egy szál katonával sem segítette Zrinyit és kétezerötszáz magyarját, horvátját...
Vissza