Bal 4-es páholy

Előszó

Részlet a műből:

Hároméves volt; az ebédlőben játszott. A szomszéd szobában apja és anyja vitatkoztak. Eleinte még suttogóra halkították hangjukat, de aztán elkapta őket az indulat és egyre hangosabban veszekedtek.
- Vedd tudomásul, hogy amíg a feleségem vagy, nem térhetsz vissza a színpadra. A feleségem nem lehet pojáca.
- Pojáca... - Rákosi Szidi lebiggyesztette ajkát - így beszél Beöthy Zsolt, az irodalom tanára!
Ekkor észrevették, hogy a gyerek az ebédlőben nem játszik, hanem tágranyitott szemmel bámul rájuk. Hallgatózik. Az apa odalépett az ajtóhoz és csendesen betette.
Lacika nem hallott több szót.
Amikor Rákosi Szidi férjhezment a kis pénzügyminisztériumi tisztviselőhöz, aki később tanár lett, házassága nyugalmáért feláldozta a színpadot. Gyermekeket szült, akiket egy anyaoroszlán féltő imádatával óvott. Zsoltot is szerette. De ha színházba ment, megfájdult a szíve. Ha az ucca falán színlapot látott, lopva megsimogatta. Néha meglátogatták a régi pályatársnők. Szomjasan itta szavaikat. Mi történt a színház udvarán? Igaz-e a furcsa história Priellelel? Lendvayné hol csináltatta azt a feltűnő ruháját, amiben oly nagyhegyesen sétált tegnap a Kerepesi-úton, ahol találkoztak. Éjszaka felriadt: régi szerepeinek szavait morzsolgatta álmában.
A mérleg egyik serpenyőjében állt a család, a másikban a színpad. És álmatlan éjszakák után határozott.
- Zsolt, elhagylak.
A ház előtt kocsi állt meg. A mama felpakkolta Lacikát. Az egyéves Zsigát a dada tolta gyermekkocsijában. Az apa az erkélyről nézett utánuk, aztán visszafordult a szoba felé. Esős, ólmos novemberi délelőtt volt. A mama sírt a kocsiban. Lacika ott feszengett mellette az ülésen, jobbra-balra bámult. Soha nem tiltottak meg semmit neki, nem ismerte a nyelvet leragasztó félszt, kimondta, ami érdekelte. Vissza