Baktakék története

Előszó

Az ember életében vannak nagy sorsfordulók, nevezetes, örökké emlékezetes napok, események. A nemzetek sincsenek ezzel másképp. Nekünk magyaroknak is vannak becses napjaink, jeles ünnepeink. Hol büszkeség, hol szomorúság tölti el lelkünket, ha a múltra emlékezünk. Csak két példát nézzünk: Mohácsot és Március 15-ét. Jelentőségükben és eredményükben különbözőek, mégis sarkalatos pontjai történelmünknek. Pusztulás és reménykedés. Velünk élő fogalmak.
Emlékezzünk és vállaljuk múltunkat, hogy jelenünk kiteljesedjék és jövőnket tervezhessük. Ezer és ezer szál köti össze a mát a tegnappal, amiből jövőnk sarjad. A miénk és unokáink jövője.
A mindennapok forgatagában nehezen ismerjük fel a sorsdöntő pillanatokat, de ha egy rövid időre megállunk, be kell látnunk, hogy a mostani év különös jelentőséggel bír. Ezer és kettőezer. Hétköznapi értelemben csak két szám, ha azonban az évszámot látjuk bennük, kiemelkedő jelentőségűek. A magyar keresztény államiság ezer évét ünnepeljük és Krisztus Urunk születésének kettőezredik napját. Az egyik elválaszthatatlan a másiktól. Szent István királyunk felismerte, hogy Európa közepén, a magyar nép fennmaradásának egyik pillére a keresztény hit felvétele, értékeink, tudásunk, magyarságunk megtartásával. A krisztusi tanítás egyébként sem volt ismeretlen népünk előtt. Már honkeresésünk alatt megismertük, sőt átvettük a pusztai-, majd a bizánci kereszténység értékeit is. Nagy királyunk államalapító, jövőbe látó elképzelése testet öltött, s máig tart. A történelem őt és a magyar népet igazolta. A krónikák azonban csak a "nagy" emberekről emlékeznek meg, pedig az események - csaták, várvédések, forradalmak - mögött ott vannak az egyszerű emberek, a hétköznapi hősök, a dolgos mindennapokkal, az építő cselekvéssel, s ha kellett sokaságban - véres áldozattal - védve, óvva a hazát. Különösen fontos ezért a kettőezredik év minden magyar ember, minden baktakéki számára. Vissza