Szegények keresztje

Előszó

Részlet:
"Három kereszt
(Szegény emberek keresztje)
A kereszt. Sokféle ez.
Kétségkívül legrégibb az, amit a szegény szamár visel. Ez a bölcs és kitartó diplomata, kinek személyi értékét a párabúvárok most kezdik rehabilitálni. Gondolom, az ő keresztje a legkényelmesebb kereszt; hiszen olyan megnyugvással poroszkál vele, mintha a becsületrend nagykeresztje volna. A gúnyát, a heti eleséget, sőt magát a juhászt is sokszor ravaszul lerázza magáról s megiramodik; de hogy keresztjétől szabadulni iparkodott volna valaha: arra nincs példa a szamárvilág történetében.
Ott látjuk a nagyurak mellén (nem a szamárkeresztet) mindenféle anyagból és alakban. Itt már nem hordozzák olyan nyugalommal, sőt mindenki igyekszik lerázni, hogy nagyobbat kaphasson, mert az effajta kereszt minél kisebb, annál nehezebb, minél lassabban nő, annál fájdalmasabb.
Ott látjuk a gyalogút nyílásán. Szegény ember rótta vagy kötötte össze hárssal vagy madzaggal, hogy árpácskáját le ne tapossák. Az útonjáró tiszteletben tartja a tilalmat és kikerüli a keresztet. Csinál a szegény embernek kis kárból nagyobbat.
Ott látjuk nyárban a gabonaföldeken. Hosszú kígyókban, végigterhelve a gazdagok birtokát s hármasával csillagozva meg a szegény ember pántlika örökjét. Ezekről már rég megmondotta Petőfi:
Aranykeresztet tűznek a fejedelmek
Jobbágyaik mellére; a földmíveseknek
Oszt a természet búzakereszteket ...
Fakereszt illet, megváltók, titeket.
Igen! Ezt is ott látjuk az utak szegletein. Sokan kalapot emelnek neki, mások ezt fölöslegesnek tartják: de minden ember tisztelettel tekinti s hálával gondol a megmérhetetlen áldozatra, melyet ez a kereszt ábrázol.
Sokat hallunk mostanában a vörös keresztről. Nagyúri dámák országszerte egyesültek e jelvény alatt a háború nyomorainak, a társadalmi ínség sebeinek kötözgetésére, gyógyítására. Miért vörös? Hogy a vérre emlékeztessen, mely kiontatott? A sebekre, melyekből patakzik? Vagy a vérre, mely az emberiségnek szégyen miatt az arcába szökken, harag miatt fejébe tódul a gondolatra, hogy ez a nyomor, ez az ínség Ábelről maradt terhes örökségünk?
Nekem is van az asztalfiókomban három keresztem." Vissza