Beszédre tanító német nyelvkönyv I.

Előszó

Tájékoztatásul elolvasandó.
Valamint egy gép vagy szerszám kezeléséhez, úgy a sokféle módszerre való tekintettel egy-egy nyelvkönyv okszerű felhasználásához is bizonyos útmutatások szükségesek. Az eléggé zavaros idegennyelvtanítási felfogások közepette az eszmék tisztázása szempontjából kiválóan fontos a következőket tudni és szem előtt tartani.
a) Minden nyelv egy sok ezer éven át szervesen és fokozatosan fejlődött egynéhány százezer szóból és szóalakból álló felette bonyolult hangjelrendszer. Mint kifejező mozgás hallásilag és beszédszervíleg származik át egyik nemzedékről a másikra és csak utólag válik írásjegyekbe foglaltan egyúttal látásbeli gondolatkifejezésí eszközzé is.
b) Egy nyelv beszélése kiválóan gyakorlati és élményszerűen megszerzendő készség,
c) A nyelvtan nem egyéb, mint az élő beszédből levont szabályok gyűjteménye, mellyel a nyelvhelyességet ellenőrizzük, de amely szóbeli gyakorlat nélkül beszédre nem vezethet.
Azok közül, akik egy idegen nyelv tanulására szánják magukat, a legtöbben az idegen nyelven beszélni akarnak megtanulni. Ezzel szemben a nyelvkönyvek nagy része ezzel, valamint az előző elvekkel alig törődve kiválóan nyelvtani szabályokra tanít; pusztán fordításra szánt szövegekkel nem beszédre, hanem csak nyelvértésre vezet. Az olyan szokványos összefüggéstelen mondatokkal, mint: az asztal itt van -, a szék ott van -, az ágy jobbra van -, az ablak balra van - stb, élő beszédre tanítani nem lehet. Épp oly mesterkéltek az ilyen tartalom- és élménynélküli, nagyobbrészt szintén öszszefüggéstelen kérdő-felelő alakba foglalt mondatok: Mi fekszik itt? Itt egy kutya fekszik. Ez is kutya? Nem, ez nem kutya, ez macska. Mi ez? Ez ajtó. Ajtó ez? Nem, ez nem ajtó, ez ablak stb. Vissza