Előszó
Két évszázaddal ezelőtt a kalendárium a népszerű tájékoztatás, ismertetés, szórakoztatás talán legelterjedtebb eszköze volt. Egy olyan társadalomban, amely még nem ismerte a rádiót, a televíziót,...
Tovább
Előszó
Két évszázaddal ezelőtt a kalendárium a népszerű tájékoztatás, ismertetés, szórakoztatás talán legelterjedtebb eszköze volt. Egy olyan társadalomban, amely még nem ismerte a rádiót, a televíziót, és amely a nyomtatott sajtónak is csak jóval fejletlenebb formáival találkozott, ez a műfaj viszonylag széles rétegek érdeklődésére tarthatott számot, annyival is inkább, mivel az akkori emberek a közlekedésnek, a belső kommunikációknak is csak jóval szerényebb eszközeivel rendelkeztek. Csöndes, téli napokon, vidéki otthonokban, nem egyszer távol minden forgalomtól, szívesen forgatták a kalendárium lapjait azok, akik a tavaszi teendőkre készültek, praktikus tanácsokat olvastak, vagy csak az időt szerették volna jól eltölteni. E régi világban a kalendárium oly nagy érdeklődésre, keresletre számíthatott, hogy aki kiadására engedélyt kapott, vállalkozását biztosan jövedelmezőnek találta. A svéd királyi akadémia vagyonának alapjait az vetette meg, hogy az uralkodó erre az intézményre ruházta a kalendárium kiadásának kiváltságát, jogát.
E világ persze már rég letűnt. De a sok szabványosított információ ránk zúduló áradatában is szükségét érezzük egy másféle, bensőségesebb, kevésbé uniformizált, otthonosabb műfajnak, amely a helyi közösségek, az országon belüli régiók saját elképzeléseit, problémáit vitathatja meg, saját hagyományait tartja számon, és saját jövőjét próbálja alakítani. A civil társadalom olyan kisebb helyi közösségekből épül ki sokszínű egésszé, amelyek mindegyike saját kezdeményező, alkotó erőt képvisel, és saját kifejezési formáit is megtalálja. Ilyen forma lehet, az olyan újtípusú kalendárium is, amely itt az ország egyik legszebb, legegyénibb táján a Bakony és a Balaton vidékén született meg, pár évvel ezelőtt, olyan kezdeményezésként, amely életképesnek, szerencsésnek bizonyult. A történész, aki szakmai tanulságul is fontosnak tartja a helyi közösségek és hagyományok aktivizálásának ügyét, és azt, hogy az emberben rejlő tehetség és alkotóerő szabad kibontakozást, lehetőséget kapjon mindenütt, örömmel köszönti e vállalkozás újabb kötetét, annak a tájnak színeivel, amelyhez személyesen is sok szál és emlék köti.
Vissza