Közlekedés kerékpárral, segédmotorral

Előszó

A kerékpárosok és a segédmotorosok a közúti forgalom egyenjogú részvevői. Szükséges ezt kihangsúlyozni, két okból: egyrészt azért, mert sok gépjárművezető, helytelenül, csupán a jóval gyorsabb gépkocsik forgalmának akadályozóit látja a két keréken karikázókban, a kis berregők lovasaiban; másrészt viszont azért, mert sok kerékpáros, segédmotoros nem ismeri a közúti forgalom elemi szabályait sem, vagy - tévesen - azt hiszi, hogy rá nem vonatkoznak.
Aligha kell bizonygatni, hogy mindkét nézet tarthatatlan, és fölöttébb veszélyes. Hiszen mi várható az olyan gépjárművezetőtől, aki nem tekinti közlekedő partnerének a kerékpárost, segédmotorost, és nyomban haragra lobban, szitkozódik, ha útjába kerül egy kétkerekű, s miatta, netán, lassítania kell? De ugyanilyen jogos az a kérdés is, hogy mi várható az olyan kerékpárostól, segédmotorostól, aki nem ismerve - vagy éppen semmibe véve - a közlekedési szabályokat, az úttest közepén kígyózik, este kivilágítatlanul közlekedik stb., és ily módon keseríti a gépjárművezetők életét?
A választ a kérdésre, úgy véljük, bárki könnyen megadja. Az ilyen magatartásban rejlik a közúti balesetek legfőbb oka. Éppen ezért, ebben a könyvecskében nemcsak azokat a közlekedési szabályokat gyűjtöttük össze, amelyek minden közúton közlekedő kerékpárosra és segédmotorosra kötelezőek, hanem a helyes és helytelen példák segítségével igyekeztünk rámutatni arra is, hogy miként előzhető meg a közúti baleset.
Mert a balesetek - az esetek túlnyomó többségében - igenis megelőzhetők, ha a járművel vagy gyalogosan közlekedő emberek előrelátóan számolnak a veszéllyel, és felkészülnek annak elhárítására; ha nem egymás rovására igyekeznek mindenáron előnyt szerezni, hanem a kölcsönös udvariasság, megértés jegyében segítik egymást a közlekedésben.
Ehhez kíván segítség lenni ez a könyvecske. Vissza