Élni kell (dedikált példány)

Előszó

Talán öt-hat éves fiúcska lehettem. Még a front előtt, az orosz megszállás előtt kellett lennie, mert apám két lóval, jókedvűen, fütyülgetve szántott. Talán tarló krumpli alá, vagy csalamádénak, hogy legyen friss, lédús takarmány késő ősszel is a teheneknek, készítette elő a talajt. Tehát nyár volt, igen kellemes idő. Én mezítláb, gatyában és ingecskében sétálgattam apám után a barázdában. Sétáltam és nézelődve csodáltam az eke által kivetett talaj hantjait, a látható élet jeleit. Megnéztem a kifordított gilisztát, a néha felbukkanó egeret. Csodálkozva szemléltem az egérfészket, a benne lévő picike, még csupasz kis egereket. A békát nagy ívben elkerültem, esetleg megdobáltam röggel. A békától, általában a kétéltűektől, a hüllőktől egész életemben irtóztam. Nem tudom az okát, így születtem. Pedig a tanyánk környékén volt béka jócskán. A kis tóban kecskebéka, a jegenyéken levelibékák, a falak körül varangyok tanyáztak. Leginkább a varangyokat utáltam. Ronda állatok. Jól emlékszem - ez már évekkel később történt - Balizs Ferkó barátommal játszottunk. Az istálló mögött egy használaton kívüli kosár alatt, melyet Ferkó felborított, néhány igen tetemes varangy lapult. Én irtózva menekültem a helyszínről, de még láttam, hogy kis barátom sarkával sorban rátapos a békákra, melyeknek szájukon keresztül jön ki a belső részük. Öklendeztem, kis híján rosszul lettem e látványtól.
Sétálgatok apám után a barázdában és egyszer azt látom, hogy az eke kifordít egy fémdarabot. Nem emlékszem már rá, hogy pontosan mi volt, azt hiszem egy konzervdoboz. Nyilván kidobták a szemétbe, onnan a trágyadombra került, majd a földekre, ahol beszántották, és most felszínre hozta az eke. Egy rozsdás fémdoboz félét Nem tudom mi ragadta meg ebben a figyelmemet, hogy mi fogott meg benne. Én ezt felvettem, megtisztogattam és elkezdtem vele játszani. Vissza