Előszó
Kötetünk szerves folytatása a Népgazdaság szerkezete c. jegyzet első részének. Az ott tárgyalt fogalmakra és összefüggésekre építve, megkíséreljük bemutatni az egyes gazdasági ágak belső szerkezetét, főbb jellegzetességeit. Hangsúlyozni kell munkánk kísérleti jellegét, mert hiszen a jelenkori magyar gazdaság ilyen részletezett, ugyanakkor mégis átfogó tárgyalására - ugyanazon kurzus során - még nem került sor, bár kétségtelen, hogy korábbi gazdaságtörténeti és gazdaságföldrajzi stúdiumokból a népgazdasági ágak strukturális vonatkozásának néhány aspektusát a hallgatóság már ismeri. Kötetünkben emiatt a történetiség és térbeliség dimenziói nem hangsúlyosak, csupán ott és annyiban, amennyiben az adott ágazat szerkezetének sajátos problematikája ezt megkívánja.
A jegyzet anyagának elkészítése számos (6) tanszék együttműködését igényelte, ami meglehetősen szokatlan és nehéz feladat elé állította a résztvevőket. Az ilyen típusú team-munkában nincs számottevő tapasztalat egyetemünkön, ezért nyilvánvaló, hogy kötetünk egyes fejezetei között egyenetlenségek, hangsúlybeli különbségek előfordulnak. Meg kell jegyezni persze azt, hogy az eltérő közelítést, az eltérő hangsúlyokat sok esetben az egyes ágak belső sajátosságai követelik meg, így teljesen kikerülni ezeket nem lehet. Ezt tudva is, látjuk, hogy a jegyzetben interpretált anyag „kiérleletlen", nem esett még át az oktatás próbáján. Feltett szándékunk, hogy az első év tapasztalatai alapján kötetünket átdolgozzuk, „jobbá" tegyük. Kérjük ezért az olvasót - hallgatót, oktatót egyaránt - mondjon szigorú véleményt munkánkról, az oktatás hatásfokának növelése érdekében!
A jegyzet elkészítésének legnagyobb nehézségét azonban mégsem a szokatlanság, a tanszékek közti koordináció hiányosságai jelentették, hanem az, hogy rendszerváltás küszöbén állunk. Mindaz, ami hosszú évtizedekig meghatározó volt, a jövőben már érvényét veszti. Azok a struktúrák, amelyek eddig determinálták a gazdaságot, széthullófélben vannak, de az újak a legjobb esetben is még csak a fejünkben élnek, a valóságban nem léteznek. Körvonalak persze felvázolhatok, de nem árt az óvatosság, mivel a centralizált tervgazdaságból a piacgazdaságba való átlépés a történelemben az eddigiekben egyedi jelenség. Példaként megjegyezzük, hogy célszerűbb lett volna a kereskedelmet integrált felfogásban tárgyalni, mivel a modern piacgazdaság viszonyai között a kül- és belkereskedelem nem válik el élesen egymástól, bár a tevékenységek és funkciók szerinti rangsorolás mindig jellemző. Valószínűsíthető, hogy az importliberalizálás megvalósítása, majd a konvertibilitás különböző lépcsői során hazánkban is fokozatosan kialakul a jelenlegi kereskedelmi formák integrációja.
Lehetséges, hogy a rendszerváltás hosszú időt vesz igénybe - ez a valószínű -, s ezért gyökeresen eltérő jellegű struktúrák hosszú együttélésérc kell számítanunk. De az is lehet, hogy az átmenet hamar végbemegy. Ez a probléma különösen az egyes gazdasági ágak változó belső struktúrájának empirikus megragadását gátolja, hiszen a folyamatok statisztikai regisztrációjára csak utólag van mód, nem beszélve arról, hogy a kialakuló új struktúrák megfigyelésére a statisztikai apparátus esetleg még nincs is felkészülve. Különösen fontossá vált ezért a nemzetközi struktúraváltási irányok, alternatívák felvillantása és összehasonlítása, már amennyiben és amilyen időszakra a terjedelmi és a jegyzet első részében bemutatott összehasonlíthatósági korlátok - és magának a kurzusnak a hossza - ezt lehetővé teszi.
Vissza