A Szentetornya-Gyopárhalmi Katolikus Egyházközség története

Előszó

Szegény Pálffy Béla apát-plébános úr! Amikor 1902-ben Palotay Lászlóval, a nagyváradi Székesegyház káptalanjának nagyprépostjával Szentetornyán járt, a templom megáldásakor nem gondolta volna, hogy jó 2o év múlva ide kerül lelkipásztornak. Mondta is keserűen, amikor nem volt látszatja munkájának: „Ha tudtam volna...!" Magam is éppen Orosházára kerülésem előtt 2o évvel jártam a községben Mag Lajos plébános úr vendégeként egy Szent László-napi búcsúi mise és prédikáció idejéig. Rám jó benyomást tett a környezet: elhaladtam a Gyopárosi tó romantikus partszakasza mellett, a Városon kívül és mégis hozzátartozó település-rész, a templomban Feszty Masa csodálatos Szent Filoména-képe... nagy érdeklődést váltott ki belőlem Kendrella Kálmán plébános ködbevésző, tragikus története. (Unokaöccse, a szintén pap Kendrella József részesített a keresztség szentségében.)
Mindezek és általában a történelem, a helytörténet és ezek egy-egy epizódjának korábbi megírása biztatott, hogy szedjem össze a még meglévő forrásokat és röviden írjam meg ennek a vallásilag sosem virágzó egyházközségnek rövid történetét. Mára Szentetornya önálló lelkipásztor nélkül és a nagy vallási közömbösség miatt gyakorlatilag elsorvadt. Egy-egy különös eseménye, alakja is a messzi ködbe vész, ha most nem örökítjük meg talán az utókor érdeklődését kiváltva. A gyökereket megőrizve hátha kihajt még a fa az utódok szerető gondoskodása révén. Mint olvassák majd az érdeklődők, valaha, a középkorban 2 temploma is volt a településnek. Bizonyára virágzó hitélettel. Tatárok, törökök pusztították el és évszázadok teltek el, míg poraiból újraéledt. A keserves XX. században nem a templom pusztult el, hanem az ateista, vallást gyilkoló kommunista ideológia üresítette ki és pusztította el a lélek templomát, az érzékeny emberi szíveket. És él bennünk a remény, hogy néhány évtized, esetleg évszázad elmúltával ismét virágozni fog e vidék. Nemcsak gazdaságilag, hanem spirituálisan is. Krisztus egyháza kétezer év óta túlélt sok vihart és veszedelmet. De ő, Jézus mondta: "A pokol kapui sem vesznek erőt rajta!" Ennek, a jövőbe vetett reménynek a hitével nyújtom át az érdeklődőknek a múlt kis szeletét. Vissza