Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása

Fülszöveg

A magyar marxista történetírás - főleg a hatvanas évek óta - mind nagyobb figyelmet szentel az ellenforradalmi negyedszázad külpolitikájának, és forráskiadványok egész sora mellett számos jelentős monografikus feldolgozás is foglalkozik a magyar külpolitika alakulásával. Ezek a kiadványok túlnyomó részben a magyar kormánykörök állásfoglalásait és döntéseit tartalmazzák. De a történelem számára nem érdektelen a kormányokkal szembenálló, ellenzéki pártok és személyiségek külpolitikai nézeteinek vizsgálata. A korszak legjelentősebb ellenzéki politikusa Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. Történetpolitikai tanulmányait, memorandumait, parlamenti beszédeit, szerteágazó publicisztikai munkásságát, levelezését elemezve a szerző leszögezi, hogy Bajcsy-Zsilinszky szava, különösen a második világháború időszakában, amikor a legnagyobb ellenzéki párt, a független Kisgazda Párt külpolitikai vezérszónoka volt, messze a határokon túlra is elhangzott.
Vígh Károly 1918-ban született Losoncon. Egyetemi tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte, Szekfű Gyula tanítványa volt. Doktori értekezése: A 19. század szlovák hírlaptörténete. 1942-ben a Történettudományi Intézetbe került, ahol 1950-ig előbb szlovák referens, majd a keleti osztály vezetője, 1949-ben az újjáalakuló Magyar Történelmi Társulat főtitkárává választja. 1950-től 1957-ig levéltári területen dolgozik, előbb az Országos Levéltár külügyi levéltárának referense, majd a Pest- és Nógrád Megyei Levéltár vezetője. 1958-tól 1963-ig az Országgyűlési Könyvtári tudományos főmunkatársa. Kezdettől fogva elnöke a TIT Pest megyei történelmi szakosztályának és az Országos Történelmi Választmány elnökségi tagja. Tudományos érdeklődése kezdetben a szlovák nemzetiségi kérdés, majd a helytörténet irányába fordul. 1964 óta főleg Bajcsy-Zsilinszky Endre alakjával foglalkozik. Vissza