Bajai ősz

Előszó

1998 a várakozások éve volt a közoktatásban és a közművelődésben. Hiszen az év a szűken vett közoktatási történéseket illetően a pedagógiai programok, helyi tantervek - az ÁMK-kban pedagógiai-művelődési programok - elkészítésének, legitimációjának utolsó simításaival telt el - ami az első felét illeti. Döntöttek a nevelőtestületek, véleményt formáltak - törvény biztosította e jogukat - az intézményhasználók, sürgölődtek a szakértők (tanulták - in vivo - újdonsült mesterségüket, a pedagógiai program szakértői értékelését), döntöttek az oktatási bizottságok, önkormányzatok - különböző kutatási eredmények szerint is jóformán minden esetben - olykor némi utólagos korrekció után - jóváhagyó döntések születtek. Vagyis a nevelési-oktatási intézmények többsége arra várt, arra készült, hogy 1998 szeptember 1-gyel új időszámítás szerint immár saját dokumentumaival kezdje a tanévet, az új helyi tanterveik is gyakorlati próbára kerülnek a két bevezető évfolyamon - legalábbis az általános iskolákban.
Az óvodákban a várakozást az jelentette, hogy biztonságos felkészüléssel telt az év az Alapprogramon nyugvó óvodai nevelési programok szerkesztése, fogalmazása jegyében.
A tanévkezdés más ok miatt is sugallotta a "várakozások ideje" érzést. a választópolgárok intézményfenntartókról döntöttek akkor, amikor települési önkormányzatot választottak. Ilyet is olyat is. Iskolapártit és kevésbé iskolapártit is, művelődéspártit, kevésbé művelődéspártit is. Szakértőt, laikust. Sok kollégánk indult polgármesterjelöltként, képviselőjelöltként - azzal a stratégiával, hogy intézménye érdekeit akkor tudja képviselni, ha hatalmi pozícióba kerül. A választási eredmények e vonatkozásban is többértelműek voltak. Leírásunk szempontjából elég annyi, hogy sok településen sok várakozásba tellett míg tisztázódott a bizottsági összetétel, míg az új testület intézkedőképes helyzetbe került, s hivatalosan is szembekerült a fenntartás,a fenntartásról való döntés nehéz dilemmáival. Vissza