100 magyar kastély

Előszó

E könyv száz házat mutat be - a volt "úri osztály" száz hajdani otthonát. Ezekben a házakban évszázadokon keresztül olyan emberek születtek, éltek és haltak meg, akiknek a földi lét napos oldala jutott. Kiváltságokat élveztek, megélhetési gondjaik nem voltak, viszont befolyásuk és hatalmuk volt bőven.
Hogyan éltek Ők ezekben a házakban, melyeknek bármelyike esztétikai szempontból könnyedén felvehetné a versenyt mai hollywoodi filmcsillagok tengerparti lakhelyeivel?
Többnyire a házhoz tartozó tekintélyes birtokon gazdálkodtak. Színes és sokrétű társadalmi életet éltek: vadásztak, lovagoltak, teniszeztek, országgyűléseken vitatkoztak, utaztak, és pompás meghívásokat rendeztek. Ilyenkor az ínyenc vacsora után (francia konyha, kifinomult ízlés) a hölgyek és a férfiak különváltak. A hölgyek a háziasszony szalonjában kávé és likőr mellett megtárgyalták a legújabb párizsi és bécsi divatot, továbbá az elmúlt és az eljövendő báli évad kiemelkedő eseményeit (ki kivel, ill. kivel nem, stb.). Közben a férfiaknak a pipázóban a faragott kandalló körül, francia konyak mellett szivarozván, fontosabb teendőjük volt, beszámoltak egymásnak vadászati élményeikről (az elejtett vadkan, őzbak, szarvasbika és esetleg egyéb kétlábú nemesvad), kártyáztak és nemritkán a haza sorsát is megvitatták.
"Én megmondtam az Andrássynak, hogy vigyázz Gyula, de nem hallgatott rám..." - szinte hallom az ilyen vagy hasonló mondatokat.
Persze jómagam ezt az életmódot csak elbeszélésekből ismerem, mivel gyermekkoromat egy kis bakonyi faluban, szalmafedeles döngölt padlójú házban töltöttem. Amikor én születtem, akkor éppen költözködőben voltunk, át az árnyékos oldalra. Mert hirtelenül és durván megszűnt az évszázados folytonosság. Vissza