Fülszöveg
Egy dolgot mindjárt az elején le kell szögeznem. Szeged valami megmagyarázhatatlan átok folytán azokat taszítja el magától, akik csodáló odaadással, szenvedélyes szerelemmel és mindig megbocsátó haraggal szeretik szülővárosukat. Akik hűek maradtak különleges, egyedülálló atmoszférájához. Mi, akik itt maradtunk, születésünk pillanatában még nem tudhattuk, hogy más város nem létezik a világban. Nekünk Szeged levegője az éltető elem. No és a szőke folyó, minden kanyarulatával, part mentén nyújtózkodó úszóházaival, haragos fodrokon megcsillanó napsugárral, gyermekkorom múltidéző pillanataival. Ráadásul 60 nyár telt el azóta. Egy emberöltő.
Hatvan év kudarcokkal, kínlódásokkal, felejthetetlen örömökkel. S ebből a hatvanból több mint fele, 35 év az újságírói pályán! Ki tudja, miért, csak most jött el az ideje, hogy kötetbe válogassam azokat a történéseket, melyek végigkísérték ennek a gyönyörű hivatásnak számtalan rezdülését, gyötrelmeit, megannyi mámorító boldogságát. Azzal is tisztában...
Tovább
Fülszöveg
Egy dolgot mindjárt az elején le kell szögeznem. Szeged valami megmagyarázhatatlan átok folytán azokat taszítja el magától, akik csodáló odaadással, szenvedélyes szerelemmel és mindig megbocsátó haraggal szeretik szülővárosukat. Akik hűek maradtak különleges, egyedülálló atmoszférájához. Mi, akik itt maradtunk, születésünk pillanatában még nem tudhattuk, hogy más város nem létezik a világban. Nekünk Szeged levegője az éltető elem. No és a szőke folyó, minden kanyarulatával, part mentén nyújtózkodó úszóházaival, haragos fodrokon megcsillanó napsugárral, gyermekkorom múltidéző pillanataival. Ráadásul 60 nyár telt el azóta. Egy emberöltő.
Hatvan év kudarcokkal, kínlódásokkal, felejthetetlen örömökkel. S ebből a hatvanból több mint fele, 35 év az újságírói pályán! Ki tudja, miért, csak most jött el az ideje, hogy kötetbe válogassam azokat a történéseket, melyek végigkísérték ennek a gyönyörű hivatásnak számtalan rezdülését, gyötrelmeit, megannyi mámorító boldogságát. Azzal is tisztában vagyok, nem jelent jót, amikor az ember kényszerét érzi, hogy másokkal is tudassa, mit végzett el addigi munkássága alatt, mivel maradt adós, milyen lehetőségeket nem használt ki. A megismerés viszont közelebb hoz bennünket egymáshoz, s milyen jó, hogy mi még találkozhatunk. S ha így történik, remélem, igazolását adják a kötetben szereplő írások "arc poeticámnak": Megírtam a kiskirályok viselt dolgait, éltem az éjszakák csodáját, több száz legeslegutolsó fegyelmi büntetést kaptam, volt három gyönyörű feleségem, van három csodálatos gyermekem. Voltam bányász (béka segge alatt), Kozmoszba igyekvő sólyom, s vagyok (lettem) napilap nélküli újságíró...
Ráadásul hatvan nyár telt el azóta: fütty az éjszakában. Csak ennyi lenne egy emberöltő?
Vissza