Ártatlanul halálra ítéltek

Előszó

E munka 12 halálraítélt történetét dolgozza fel, akik a modern DNS-vizsgálatoknak köszönhetően tisztázhatták magukat, és többnyire közvetlenül a siralomházból nyerhették el szabadságukat. Választásunk azért esett a DNS-vizsgálatokkal összefüggésben álló esetekre, mert úgy gondoljuk, a genetika fejlődése egészen új korszakot nyitott a büntető igazságszolgáltatás gyakorlatában.
Amikor e könyv ötletét megosztottuk másokkal, az első reakció az volt, hogy minden bizonnyal a halálbüntetés kérdéséhez kívánunk hozzászólni. Határozottan állíthatjuk azonban, hogy munkánk nem a halálbüntetés vitájáról szól. Bár a feldolgozott jogesetek az Amerikai Egyesült Államokban a halálbüntetésről szóló, a társadalmat élesen megosztó vitában váltak más esetekkel együtt fontos érvvé azok kezében, akik ezt a büntetési formát elfogadhatatlannak tekintik, nekünk nem áll szándékunkban bekapcsolódni ebbe a sokszor indulatos harcba. Éppen elég tapasztalatot szereztünk már arról, hogy az ilyen kérdésekben gerjesztett viták milyen sok felesleges sebet ejtenek anélkül, hogy a szembenálló nézetek egy lépésnyit is közelednének egymáshoz.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a könyvben bemutatásra kerülő igaz történetek előidézhetik, hogy a halálbüntetést néhányan másként ítéljék meg. Az indulatos viták ultima ratiójaként gyakran felteszik a kérdést: „Mi lenne, ha a te gyerekedet ölné meg valaki?" Elképzelhető, hogy a jövőben felmerül az a kérdés is, hogy „Mi lenne, ha a te gyerekedet ítélnék ártatlanul halálra?" Ugyanakkor az sem kizárt, hogy a bemutatott, gyakran brutális bűncselekmények csak megerősítenek egyeseket abbeli hitükben, hogy a meglévő rendszert tökéletesítve, ragaszkodni kell a legelvetemültebbek minél előbbi kivégzéséhez. Vissza