Badalik Bertalan O. P. veszprémi püspök életútja

Előszó

Badalik L. M. Jácinta domonkos rendi nővér és tanárnő ez év kezdetén értesített, hogy könyvet készül írni, nagybátyja P. Badalik Bertalan O.P. volt veszprémi püspök életéről. Ismervén Jácinta nővér józan ítélőképességét, e hírnek nagyon megörültem. Rövidesen aztán meg is kaptam a gépírásos szöveget azzal a kéréssel, hogy a könyv előszavát én írjam meg. Miután figyelmesen elolvastam a szöveget, örömest teljesítem kérését. Badalik nővért már régóta ismerem és nagyra becsülöm, nagybátyja révén ismertem meg őt, aki a magyar provinciának tartományfőnöke volt. Nem tudom, mikor találkoztam vele először - a negyvenes évek kezdetén lehetett. P. Badalikkal beszélgettem, amikor ő hirtelenül felkiáltott: mennem kell, most érkezik az Ica. E szót, hogy Ica, oly szeretettel ejtette ki, hogy szinte még most is a fülemben cseng a hangja. Észrevévén kérdő tekintetemet, megmagyarázta, hogy Ica a kedves unokahúga. Rövidesen aztán megismertem a fiatal Icát, aki persze akkoriban még nem volt apáca. Később aztán időnként hallottam róla, de nemigen volt alkalmunk személyesen találkozni. Annál nagyobb örömet jelentett számomra, hogy miután már Svájcba kerültem, egyszer meg is látogatott. Élményt jelentett, ahogy a magyar egyház otthoni helyzetéről és Badalik püspök utolsó éveiről be tudott számolni! A következő találkozásunk már hazánk felszabadulása után Szombathelyen történt. (1989.) A könyv szövegét figyelmesen olvasva rádöbbentem, hogy a nővér lelkiismereti kötelességének tartotta e könyv megírását, nehogy nagybátyja emléke a feledés homályába merüljön. Igaza is van, szégyen is lenne a magyar egyház számára, ha századunk e nagy egyházfőjéről megfeledkeznénk! Vissza