Előszó
Részlet a könyvből:
- Te mindenkit ismersz, - fordult valaki a monoklis ezredeshez a divatos téli sporthely szállójának széles terraszán, vörhenyes alkonyatban, - kik ezek az emberek?
A két...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
- Te mindenkit ismersz, - fordult valaki a monoklis ezredeshez a divatos téli sporthely szállójának széles terraszán, vörhenyes alkonyatban, - kik ezek az emberek?
A két pár, amint végighaladt az asztalok között, csakugyan megérdemelte, hogy alaposabban megnézzék.
Mind a négyen magasak voltak és karcsú termetűek. Alakjukon félreismerhetetlen nyomot hagyott a sok sportolás, arcbőrüket bronzszínűre égette a nap, a szél, a szabad levegő. A férfiak hanyag, mégis biztos tartása, a nők ruganyos, természetes mozgása arra vallott, hogy egészségükkel, idegeikkel és éjszakai álmukkal nincs baj.
Az ezredes, aki tizenötéve tette le az egyenruhát, de máig is gondosan megőrizte a rangjával járó megszólítást és lassan-lassan fogalommá nőtte ki magát a társasági életben, elégülten mosolygott:
- Úgy-e, érdekesek? Sosem tudtam, hogy ismerik egymást...
- De hát kicsodák?
- Az a bronzvörösarcú férfi Geoffrey Glenkairn, volt fregatthadnagy az angol király Nelsom csatahajóján, jelenleg import-export kereskedő...
Vissza