Bacsányi János válogatott munkái

Előszó

BACSÁNYI JÁNOS.
A magyarság első forradalmi költője, Bacsányi János 1763. május 9-»én született Tapolcán. Atyja sarúkészítő varga, nyolc gyermeke van s nagy áldozatok árán taníttatja a kis Jánost, aki már korán kitűnik tehetségével tanulótársai közül. A gimnázium felső osztályaiban már maga tartja el magát, iskolatársai tanításával szerzi meg a tanulmányaihoz szükséges összeget. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után a pesti egyetemen jogot hallgat. Ekkor Orczy Lőrinc báró házába kerül, mint Orczy István jogásztársa és tanítója. Erre az időre esik első irodalmi munkájának megjelenése, melynek címe: »A magyaroknak vitézsége régiek példáival megvilágosítva«. Műve előszavában már igy ír Orczy Istvánhoz: »Nagyságod nagyra született nemes szíve nem főrendű vérből lett származásával, nem eleitől kölcsönvett fényességgel, hanem valóságos érdemekkel, nemes tulajdonságokkal kíván ékeskedni, tündökleni.« Sorait olvasva, előttünk látjuk az ifjú Bacsányit, jelleme komolyságával, szellemi kincsének tudatával; bár szavain meglátszik, hogy rá van szorulva nagyúri jótevőinek kegyére. Az egyébként jelentéktelen kis könyv ékesszólóan tanúsítja az ifjú Bacsányi hazaszeretetét, lelkes magyarságát. Bacsányi az Orczy-családban végre nyugodtabb anyagi körülmények közé jut. Műveltségét is elmélyítheti. Azonban tanítványa halála miatt távoznia kell. Még két évig Pesten él. Mivel jobbágy származású, csak nagy nehezen, Orczy Lőrinc támogatásával nyer el egy gyakornoki állást a kincstári kamaránál Kassán, 1787-ben.
Kassai tartózkodása fordulópontot jelent életében. Ugyanis itt ismerkedik meg az öreg Baróti Szabó Dáviddal, a deákos iskola egyik első művelőjével és az ifjú Kazinczyval. A zalai jobbágyfiú, a székely származású jezsuita s a zempléni nemes érdekes terveket szőnek irodalmunk felvirágoztatására. Vissza