Előszó
Az embernek legfontosabb vágya és célja otthona megteremtése. A híressé vált Tamási Áron idézet is ezt a gondolatot példázza, amikor az Ábel című művében így szól: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne."
Az otthont sokféle módon lehet értelmezni. Valószínű elsőként mindenkinek a saját háza, lakása jut az eszébe, ha erre a fogalomra gondol. Tudjuk jól, innentől tágítható tovább a kör e szívünket is megmelengető fogalom hallatára. A széttekintésünkkel együtt jár a kérdés: otthon vagyunk-e önmagunknál, otthon vagyunk-e saját városunkban, hazánkban, Európában? Tudunk-e magunknak a saját hajlékunk (hajlékaink) megteremtésével egy olyan biztonságot nyújtó "bátorságot" is létrehozni, amelynek ismeretében el tudjuk helyezni magunkat a világban?
A trianoni döntés után a kisebbségi sorsban élő Fábri Zoltán (publicista) Stószon - Szlovákia -jön rá a keservesen megkínlódott felismerésre, hogy "hazám, Európa".
Eszünkbe juthat több mint két évszázad messzeségéből Mikes Kelemen is, aki így sóhajtott fel a Márvány-tenger partján: "Úgy megszerettem Rodostót, hogy sosem felejthetem Zágont." Sorakozhatnának még szép számmal a példák a történelem viharait meg- és elszenvedők otthon érzetéről, de talán ennyinek a fényében is jól érzékelhető, a mi esetünkben másról van szó.
Szűkebb hazánk Hatvan. E Zagyva parti kisvároshoz fűződő viszonyaink is eltérőek. Hiszen sokan élnek itt, akiknek ez a "fogadott" földjük, de talán még többen szülőföldként emlegethetik. De hisszük és valljuk: nem ez a lényeg! Ahogy a költő Ratkó József mondta egykoron: "Mindenütt lehet élni, mindenütt kell tudni élni. Meg kell tudni lakni ezt a hazát."
E "meglakáshoz" kínáljuk a Kedves Olvasóknak idei kalendáriumunkat, abban bízva hátha általa jobban megismerhetővé válik a városi méretekben értelmezett otthonunk. Amikor elhatároztuk, hogy hagyományteremtő szándékkal elindítjuk év végi összegzés gyanánt kalendáriumunkat, visszalapoztunk század eleji elődeink hasonló kiadványaiban, megnézni ők hogyan is csinálták egykoron. Nem lemásolni akartuk az ő munkájukat, csupán ellesni belőle azt, hogyan is tudtak olyan erős lokálpatriotizmust beleplántálni az akkor élő polgárokba. Találtunk is benne követendő példát, azt természetesen a következő lapok hasábjain meg is találhatják majd Olvasóink. De azt is tudtuk, hogy a századvég polgárának, most itt az új évezred küszöbén létező globális világunkban már mások az elvárásai, igényei, érdeklődési köre mint az egykoriaké volt. Még többet, még mélyrehatóbban, sokkal komplexebb módon akar mindenről tudni, és reményeink szerint ezt az elvárást sikerül is teljesítenünk. Mindent, ami összegyűjthető, közérdeklődésre számot tartó, a helyi gondokkal és problémákkal azonosuló polgárok elé tárunk, abban a reményben, hogy a lelkük mélyén megbúvó lokálpatrióta elkötelezettségüket előcsalogathatjuk onnan. Reméljük sikerül azon célkitűzésünket is megvalósítani, hogy az ifjabb nemzedék is egy olyan összefoglaló jellegű helytörténeti vonatkozású anyagot talál e könyv lapjain, ami elgondolkodtatja, és egyben felkelti kíváncsiságát is a várost illetően.
Bizonyos, hogy ezen első próbálkozásunk még itt-ott kívánnivalót hagy maga után, de kérünk mindenkit, hogy a tisztességes szándékainkat, a jövőbe mutató törekvésünket is méltányolja akkor, amikor kritikát gyakorol. Hisszük, ha összefogunk, a következő kiadvány még ennél is jobban sikerül majd, mindannyiunk épülésére. Hiszen amit ma leírunk, az néhány évtized múlva már történelemmé válik. És ez igaz az elmúlt egy év eseményeit dokumentáló Hatvani kalendáriumra is.
Vissza