Épületszigetelés

Előszó

A mai épületek életkorát általában 50-100 évre becsülik. Bizonyos régi épületek életkora ennél lényegesen nagyobb volt, de ezek annak idején sokkal vastagabb falakkal épültek. Erről tanúskodnak a megmaradt műemlékek. Több száz éves műemlékünk azonban kevés van. Az idő vasfoga - ahogy mondani szokás - a legtöbbet teljesen tönkretette, s a megmaradtakon is erősen éreztette rongáló hatását. Pedig az idő vasfoga valójában nem vasból van. Az idő inkább széllel, és méginkább vízzel, hóval, nedvességgel "rág". Találó a római mondás: a csepp kivájja a követ.
Az építményeket csakugyan minden oldalról támadja a víz, a nedvesség. A föld felett légköri csapadék - eső, hó, harmat stb. -, a föld alatt talajvíz, talajnedvesség, talajpára formájában. A légköri csapadékok támadó hatása ellen az épületeket általában a tetőnek kell megvédeni, a talajvíz és egyéb külső vagy belső nedvességek, páralecsapódások stb. ellen pedig szigetelni kell az épületszerkezeteket. A tetőfedés és a szigetelés módja a föld különböző tájain az éjhajlattól, a csapadék mennyiségétől, a terepviszonyoktól függően alakul. Délen - pld. Görögországban, Dél-Olaszországban, Egyiptomban - régen úgyszólván tető nélkül építkeztek, s a lapostető minden körülmények között megfelelt. Északon viszont általában igen nagy lejtésű, magas tetőkkel fedik az épületeket, s főként kemény tetőfedőanyagokat (cserepet, palát, bádogot stb.) használnak. Nálunk - mint Közép-Európában általában - a két szélsőség között közepes lejtésű tetők alakultak ki, s fedésük alkalmazkodik a hazai, elég szélsőséges (nagy nyári meleg, kemény téli hideg, bőséges csapadék) éghajlatához. Vissza