Bach: János passió

Előszó

Vademecum Bach János passiójához
Bevezetés

A német passiózene fejlődésének útja a homéri és a középkori époszok keletkezésére emlékeztet. Tudjuk, hogy az egyszerű népies formák nagy szellemek keze alatt miként bővültek hatalmas költői alakulatokká és ugyanígy volt elhivatva zsenije, tudása és tradiciókban való jártassága révén Bach arra, hogy mint korának valamennyi zenei formáját, a passiót is a fejlődés legmagasabb fokára emelje. Az a nyers anyag, amelyből passióit alkotta, hosszú évszázadok vallásos és világi zenéjében, valamint irodalmában halmozódik fel. A passiónak Bach által kifejlesztett formája: az oratóriumpassió három forrásból meríti anyagát: 1. az evangéliumi fundamentumból, 2. a protestáns korálisból és 3. a középkori misztériumok és színjátékokból. Bach reformáló szelleme elsősorban a vallásos és liturgiai elemeknek öntudatos, határozott kiemelésében és a protestáns alaphangnak korálisok által való erős hangsúlyozásában nyilatkozik meg. A századok folyamán a műfajba vegyült teatrális, profán vonásokat teljesen kiküszöböli, viszont tiszteletben tart bizonyos - a nép szemében kedvelt - tradiciókat. Bach passiói ilyenformán idealizált vallásos színjátékok, bennök az ősi műfaj szelleme teljes régi tisztaságában érvényesül, gondolatgazdagság, változatos formák közt megnyilatkozó mély, poetikus vonatkozások pedig naggyá és utólérhetetlenekké teszik e műveket. Művei mögül gyönyörű tisztaságban bontakozik ki a mester mérhetetlen mélységű és erejű vallásossága. Bach az evangélikus egyháznak Luther után talán legnagyobb vallásos szelleme. Hite szerint szigorúan orthodox lutheránus, de lénye és kereszténysége mélyen a túlvilági élet miszticismusában gyökerezik. Vissza