Bach: Die Kunst Der Fuge

Előszó

E tanulmány előzetes tájékoztatásul akar szolgálni azok részére, akik a "Kunst der Fuge" előadását meghallgatják. További célja azonban, hogy iránt mutasson olyanoknak is, akik nem elégednek meg Bach művének, ennek a csodás építménynek külső hatásával, hanem kedvet és erőt éreznek arra, hogy gigantikus arányait, formáit, ritmusát és harmoniáját, egész benső dynamikáját - szóval a mű szellemét - közelebbről megismerjék. Nem analizist adok - bár ez is rendkívül sok érdekeset és tanulságost nyujthat -, hanem szerény fonalszálat, mellyel a hallgató talán könnyebben igazodik el a bonyolult mű útvesztőiben; annak pedig, aki behatóbb kutatásra vágyik, az abstrakt mű abstrahálható mozzanatait igyekeztem összefoglalni. Jól tudom, hogy kommentárok és magyarázatok mily kevéssé hatolnak valamely alkotás esztétikumába; a nem elvont momentumok jelen esetben pedig egyáltalán nem teszik a mű lényegét. Hogy a merev, száraz és kötött anyag a mester keze alatt miként vált élő alkotássá, hogy ezt a fenséges matematikát", ezt az ezernyi kombinációt egy szellem miként agyalhatta ki, és hogy előre megszabott problémákkal, önként felrakott bilincsekkel terhelve, miként folyhatik zene ily szabadon és természetesen - mindez éppoly kevéssé magyarázható és foglalható szavakba, mint minden, ami a lángelme műhelyének titkos rejtekeiből ered.
A "Kunst der Fuge" az európai szellem nagy kultúrjelenségeinek sorában egészen különleges helyet foglal el. Születése, művészi és emberi szempontból egyaránt megkapó viszontagságos sorsa nem maradt ismeretlen. Ennek dacára 175 éven át könyvtárak mélyén rejtőzik; biografusok, muzsikusok sokféle kisérlet dacára sem fogják fel igazi értelmét, és mivel zongorán kivihetetlen, az idők folyamán az a meggyőződés vert gyökeret, hogy tisztán elméleti értékű műről van szó. Ujabb Bach-kutatók azonban a szerkezeti elemek gondos átvizsgálása után új összefüggéseket tártak fel; felismerték a hatalmas alkotás belső törvényeit és a művet ily alapon rekonstruálták. Uj formában és teljesen új megjelenitésben ezelőtt három évvel készeresen megszentelt helyen: a lipcsei Tamás-templomban kelt életre. nemsokára Németország számos más városában, sőt Párizsban is a nagyközönség elé került és általában az a nézet járta, hogy a "Kunst der Fuge" előadása a Máté-passió száz év előtti felélesztéséhez hasonló fontos zenei esemény.
A mű teljes megértése kétségkívül magasabb zenei műveltséget, felfogási képességet és mindenekelőtt polifonia befogadására alkalmas fejlett hallást igényel. Ezekkel azonban csak a fúgák technikai nagyszerüségéhez közeledhetünk. Valódi nagysága és értéke kitárul mindenki előtt, aki megérzi és megsejti, hogy a lipcsei kántor szellemi végrendeletében olyasvalaki szól az emberekhez, aki a lét minden mélységét és magasságát bejárta. Akit immár nem emberi feladatok, nem a fúgaművészet rajtelmei foglalkoztatnak, hanem akinek Istenhez vágyó lelkét az örökkévalóság titkai vonják magukhoz. Vissza