Előszó
Részlet a könyvből:
AZ ÉSZT NYELV
- Vádlott, álljon fel!
Felálltam.
- Ön ellen az a vád, hogy megsértette négy és félmilliárd ember legszentebb érzéseit. Ön ismételten és nyíltan azt hangoztatta, hogy az észt nyelv a legszebb a világon. Ezzel lealacsonyította az összes többi nyelvet, melyeknek száma több mint háromezer. Bűnösnek érzi magát? Így válaszoltam a bíróságnak:
- Való igaz, hogy magasztaltam az anyanyelvem, de én nem látok ebben bűnt. Minden idők költői ugyanígy cselekedtek, az anyanyelv dicséretének ősi hagyományai vannak. Eképpen szóltak azokról a nyelvekről, amelyekben az összes szótag nyílt, s sok bennük a magánhangzó, de azokról a nyelvekről is, melyekben a mássalhangzók vannak többségben, s meglehetősen sziszegők is. A költők voltak azok, akik minden nyelvben azt találták meg, ami a legszebb, s ha expressis verbis nem is helyezték nyelvüket a többi fölé, alkotásaikkal ezt erősítették meg, különben valamilyen más nyelven verseltek volna.
- Senki se tiltja a versírást, de ha valaki nyilvánosan azt állítaná, hogy ön azért alkot észtül, mert korlátolt, nem ismer szebb, verselésre inkább alkalmas nyelveket, nem sértődne meg?
- Én egyetlen külhoni költőt se szóltam meg azért, mert nem ismeri a szépen csengő észt nyelvet, s ennek következtében kénytelen valamilyen más nyelven írni - válaszoltam a bíróságnak, s valóban úgy éreztem, hogy nem követtem el semmi rosszat.
- Ennek ellenére keresetet nyújtottak be ön ellen.
Vissza