Babits Mihály összegyűjtött versei

Fülszöveg

Babits Mihály négy regénye

Tábory Elemér önéletírása, A gólyakalifa két sors párhuzamos története, álom és valóság határán lebegő vallomás. Minél inkább átéli Tábory Elemér másik énjének, az írnoknak sivár és nyomorúságos mindennapjait, annál élesebb a kérdés: melyik énje, melyik élete, életének melyik környezete a valóságos?
A Kártyavár című regény írását Babits - saját vallomását idézve - "lírai motívumoktól indíttatva kezdte meg. Azon borzasztó valóság közepette, amelyet ma élünk, egy nagy mesébe akart menekülni: egy óriási építménybe, mint valami templom azilumába". Az Újvárosba érkező Partos Kálmán negyvennyolc óra fölgyorsult eseményei során ismerkedik meg a kiforratlanságot, átmenetiséget, bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot sugárzó új város gazdasági és erkölcsi csődjével.
Tímár Vigil, a szerzetes tanár és Vágner Pista, a törvénytelen fiú kapcsolatának érzelmi történetét fogalmazza meg Babits a kisregényben; Kosztolányi így írt róla: "Egyetlen >>szép<< részlete nincs. Az egész >>szép<<... Nyelvezete sem >>egyéni<<. Hangjában rejlik a líra, az elbeszélés igazi lírája, az erő pedig kerekded, önmagába zárt, tökéletes szerkesztésében, mely Thomas Mann velencei novellájához hasonlítható".
Elza pilóta című regénye a háborútól, az örök harc világától való rettegés szorongató kiáltása a kultúra védelméért, az emberi érzelmek óvásáért. "... nem eshetek abba a gyanúba, hogy a valóságot plagizáltam... Szédületesen haladó korunkban a képzelet nem röpülhet oly messze, hogy a fejlődés pár év alatt túl ne röpülné. Megvalósulhat az örök harc világai is rövidebb idő alatt, mintsem hinnők. De ez a könyv nem jóslat, hanem intés." Vissza