Babits Mihály kéziratai és levelezése /Katalógus/ I-IV.

Előszó

Babits Mihály a Nyugat első nemzedékének Ady mellett legjellegzetesebb lírikusa, akinek irodalmi hagyatéka valamennyi nemzedéktársa hagyatékának hasonlítva talán a leggazdagabb. Ez a bőség Török Sophie-nak köszönhető. "Török Sophie, amellett, hogy írói életművét építette, egyre fontosabb föladatának tartotta, hogy Babits életének minden dokumentumát összegyűjtse. Nem volt ehhez szakképzettsége, de nem is igényelt ilyesmit. A maga fantasztikusan szívós, mértéktelen és kissé szeles módján mindent gyűjtött a fontos okiratokból a kéziratokon, számlákon, napi följegyzéseken át a színházjegyekig, a levelektől a személyes tárgyakon, emlékeken át orvosságos üvegekig, játékszerekig" - emlékezik vissza Keresztury Dezső Babits. Levelek, tanulmányok, emlékek című, 1988-ban megjelent könyvében.
Babits özvegye férje halála után eladta tágas Attila utcai lakásukat, s a Jagelló úton vásárolt kisebb otthont. E lakásban már nem tudta elhelyezni Babits könyvtárát, ezért a Baumgarten Kuratóriuma javaslatára a Sas utcai alapítványi könyvtárban rendeztek be külön szobát Babits könyveinek. A Baumgarten Ferenc alapította könyvtárban akkor már Király György, Tóth Árpád és Kosztolányi Dezső könyvtára is ott volt. Török Sophie ugyan megtartotta a számára kedves darabokat, de magánkönyvtáruk zömét a Sas utcába költöztette, és számos emléktárggyal, néhány bútordarabbal egészítette ki azt. Így alakulhatott ki ott, a Sas utcában a Babits emlékszoba. Mindennek az özvegy naptáraiban is nyoma van. Az első naptárbejegyzés 1942. június 24-i dátumú, s a Sas utcába történő szállítás tényét rögzíti. A következő bejegyzés július 1-jéről való: "a Baumgarten házban mindent beraktam Mihály szobájába." A további eseményrögzítések közt is található ide vonatkozó megjegyzés. Innen tudhatjuk, hogy hol fogadott lányával, Ildikóval, hol barátaival kereste föl a Baumgarten könyvtárat, s ott rendezgette elhunyt férje holmiját. Vissza