Előszó
Részlet:
"Így mult el az első hónap.
Nevetve: majdnem soha. A nevetés Andrejnek nem volt termé-
szetében . Apja ellármázta, elitta, elkártyázta,, anyja másra nevette, húgai
elturbékolták,. neki csak a hiány maradt meg. Amint a hang jókedvre
csúszott, nála előbb a régi, nagy hiányt töltötte meg s annyi bősége már
nem volt, hogy manifesztálódhassék.
Nevetve : majdnem soha. Legalább egymás közt nem. Vagy ma-
gukba szakadtak s csak azt mondták egymásnak, ami kikerülhetetlen volt,
rosszkedvűen, ingerülten, vagy agyonbeszélték egymást.
S a kettejüké mégis csak egy élet volt most már. S mindegyik
akarta élni a maga életét, azt, amit várt. Olyanoknak érezték magukat,
mint az összenőtt ikrek s ezzel az összekötött léttel annyira más volt
természetük, kedvük, ízlésük.
Egyszer Marié kezdte el így:
— Hogy maga sohase jókedvű.
—' Körülbelül olyan vagyok, mint amilyennek megismertél.
— Ez igaz. S én hogy megszerettem a maga szép komolyságát, mindjárt ahogy először megláttam! És mégis.
Ki tudja azt elgondolni, hogy így is van és hogy csak így van.
Ha az ember megszerel valakit s pláne egy olyan embert, mint ön, aki
csupa komolyság és nemesség, ha rágondol, úgy gondolja, hogy minden-
minden tulajdonság még szebben van meg benne. Emlékszik arra a cso®
dálatos képre, amit a múltkor láttunk a Luxembourgban. Puvis de Chavannes
Pauvre pécheurje. Emlékszik? Emlékszik a vízre, Istenem, mily csodála-
tos szép, mily végtelen. Egy méternyi táj s ha állok előtte, úgy érzem,
hogy a táj, a víz a végtelenbe ér, még annál is tovább. Ilyenformán áll
meg az ember az előtt, akit szeret. Én sohase hittem volna,
hogy azzal a roppant hittel, ami önben van, mindig ily komor fog maradni.
Csendesen beszélgettek/ vacsora után,- májusi este volt. Olyan perc,
amelyben jobbak, emberibbek voltak egymáshoz,- körülbelül egyformán
voltak egymáshoz hangolva. Sajnálták egymást és eddig egoizmus nélkül
beszélgettek, valami kis melanchóliával saját sorsuk felett.
— Az igaz, hogy tökéletesen hiányzik belőlem az életvígság.
Tudod, az az élet, amin én keresztül mentem. S azok a csalódások!"
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal