Bábel után 1.

Fülszöveg

"... A BÁBEL UTÁN ismeretlen tája feltérképezésére vállalkozik, új terepet nyit a kutatásnak. Mindig is írtak persze ( bár ritkán), Seneca korától Walter Benjamin és W. v. O. Quine koráig mélyenszántó és értő tanulmányokat a fordítás mibenlétéről, fenomenológiai és filozófiai aspektusairól. Gyakoró fordítók is hagytak hátra (bár szintén csak ritkán) feljegyzéseket a mesterségükről. Az irodalmi, történeti és filozófiai művek fordításainak hatalmas tömege pedig, melynek révén a nyugati civilizáció továbbörökítette és elterjesztette magát, bízvást elemezhető és bőséges anyagot kínál a fordításról való elmélkedésre. Mégis, a BÁBEL UTÁN előtt még csak kísérlet sem történt a fordítás retorikai, irodalomtörténeti és irodalomtudományi, nyelvészeti és filozófiai aspektusainak összekapcsolására és egymással való egybevetésére. Módszeresen és részletekbe menően senki sem próbálta még bizonyítani, hogy a fordítás nem más, mint maga az emberi kommunikáció, vagy felderíteni, milyen úton-módon fonódnak össze teljességgel és a lehető legközvetlenebbül a fordíthatóság korlátjai és a nyelvek közötti átvitel lehetőségei, továbbá nincsen előzménye az emberi tudatra, illetve a jelentés jelentésére vonatkozó filozófiai vizsgálódások áttekintésének sem."

A más műveiból Magyarországon is jól ismert cambridge-i és genfi professzor először 1975-ben megjelent műve ma már klasszikus az összehasonlító irodalomtudománynak és az irodalomelméletnek, jóllehet - épp gondolatai eredetiségénél fogva - azóta is szakmai-elméleti viták tárgya, olyannyira, hogy mára már jelentékeny szekunder irodalom gyűlt össze olyan témákban, melyeket elsőül a BÁBEL UTÁN vetett fel.
A mű nemcsak nem öregedett a megírása óta eltelt harminc év alatt, de sokak szemében "ma sem más, mint egy kívülálló bosszantó, anarchista merénylete" - ahogy a szerző maga írja előszavában. Mindazonáltal riválisa azóta sem akadt: a fordítás elméletéről - irodalomelméleti és poétikai, filozófiai, de gyakorlati kérdéseiről is, és ezek történetéről - azóta sem született ilyen összefoglaló mű, semmilyen nyelven, és vélhetőleg nem is fog egyhamar, tekintve az ehhez szükséges többnyelvű kompetenciát és tudományosan rendkívül szerteágazó ismeretanyagot.
George Steiner műve lenyűgöző intellektuális teljesítmény, mely a fordításelmélet legalapvetőbb kérdéseit taglalja, és egyúttal ihlető forrás is minden, a mesterségét komolyan vevő, gyakorló próza- vagy versfordító számára. Vissza