Fülszöveg
Aktuális és vitatott témáról olvashatunk Babay Bernadette legújabb regényében: a béranyaságról, vagy ahogy az írónő nevezi, dajkaanyaságról.
A könyvben három egyéniség, három asszony sorsát ismerhetjük meg:
- a dajkaanyáét, Fanniét, a fiatal, intézetben nevelkedett lányét, akit keserves és kegyetlen sorsa taszít ahhoz a döntéshez, hogy a jobb élet reményében, pénzért, béranyaságot vállaljon;
- a boldog és szép házasságban élő Annáét, aki sorozatos szerencsétlenségek során elveszíti gyermekeit, szülésképtelenné válik, és ettől kezdve szinte fanatikussá lesz vágya egy gyermek után. Őt a család, a gyermek iránti szeretet hajtja oda, hogy - egyetlen lehetőségként - béranyával hozassa világra gyermekét;
- és végül a kulcsfiguráét, Zsófiét, aki e két anya gyermekeként születik meg, és akinek boldog, kiegyensúlyozott gyerekkora után, a tizennyolcadik születésnapján mesélik el, hogy valójában mi is fogantatásának és világrajövetelének története.
A regény végére Zsófinak sikerül...
Tovább
Fülszöveg
Aktuális és vitatott témáról olvashatunk Babay Bernadette legújabb regényében: a béranyaságról, vagy ahogy az írónő nevezi, dajkaanyaságról.
A könyvben három egyéniség, három asszony sorsát ismerhetjük meg:
- a dajkaanyáét, Fanniét, a fiatal, intézetben nevelkedett lányét, akit keserves és kegyetlen sorsa taszít ahhoz a döntéshez, hogy a jobb élet reményében, pénzért, béranyaságot vállaljon;
- a boldog és szép házasságban élő Annáét, aki sorozatos szerencsétlenségek során elveszíti gyermekeit, szülésképtelenné válik, és ettől kezdve szinte fanatikussá lesz vágya egy gyermek után. Őt a család, a gyermek iránti szeretet hajtja oda, hogy - egyetlen lehetőségként - béranyával hozassa világra gyermekét;
- és végül a kulcsfiguráét, Zsófiét, aki e két anya gyermekeként születik meg, és akinek boldog, kiegyensúlyozott gyerekkora után, a tizennyolcadik születésnapján mesélik el, hogy valójában mi is fogantatásának és világrajövetelének története.
A regény végére Zsófinak sikerül elfogadnia dajkaanyja tettét, megbékélten tovább szeretnie édesanyját. A könyv az ő megbocsátó szavaival fejeződik be: "...most itt állok, és dajkaanyámra gondolok, aki számára a legfontosabb nem adatott meg az életben: nem szerette őt senki, és ő sem szerethetett senkit, de legalább halálában meleg szeretettel gondolok rá, és örülök, ha az ő nevével is válaszolhatok erre az egyszerű kérdésre:
- Anyja neve?"
Vissza