Baár-Madas Budapesti Református Gimnázium Évkönyve 1990-93

Előszó

Göncz Árpád köztársasági elnök úr megnyitó beszéde

Kedves gyerekek! Kedves tanári kar és kedves vendégtársaim!

Azt hiszem, nem mondok beszédet. Inkább arról szeretnék beszélni, miért kezdtem én ilyen protokollértő módon a megszólítást.
Elsősorban azért, mert az iskola van a gyerekekért. Azért említettem csak másodikként a tanárokat, mert a tanárok is a gyerekekért vannak, de tanárok nélkül nem lehetne jó iskolát csinálni. Mi többiek, vendégtársaim, csak segíteni tudunk, és szeretni őket, és megköszönni azoknak a munkáját, akik hozzásegítettek ahhoz, hogy az iskola folytassa ősi hagyományait.
Igazgató úr említette, azzal kezdte a beszédét, hogy kétezer éves keresztyén hagyományokon alapszik az iskolának a léte. Olyan ez a kétezer év és ez a hagyománykincs, mint egy hatalmas, kidönthetetlen fa. Ennek egy óriási, ötszáz éves ágából sarjadt ki ez az iskola, ezt a kicsi sarjat levágták, és most ismét kinőtt.
Egy fa, bármilyen öreg, mint fiatal, mert életkorát a legújabb sarja határozza meg. biológiailag minden fa olyan öreg vagy olyan fiatal, mint a tenyészőcsúcsa, legfiatalabb ága. Ennek a kétezer éves hagyománynak, ez az iskola ma a legfiatalabb ága, legfiatalabb sarja, éppen ezért a jövőt képviseli, nem a múltat. A múltból szívja a nedveit, a múlt segíti hozzá, hogy a nedvek a földből hozzá kerüljenek, de a jövő felé nyúlik, maga is majd ki fog terebélyesedni, és újabb és újabb hajtásokat fog hajtani.
Talán egy iskola mindennél jobban megérdemli ezt a hajtás-hasonlatot. Kivált egy olyan iskola, amelyik Áprily Lajosnak, Bibó Istvánné Ravasz Boriskának a lelke nyomát viseli, és az ő munkájuk lelke nyomát viselik s olyan emberek, és sugározzák vissza, mint amilyen Nemes Nagy Ágnes is, aki ennek az iskolának volt- sok más kiváló diák között és mellett - a tanítványa.
Engedjék meg, hogy ma a magyar állam képviseletében én visszaadjam a keresztény közösségnek, a magyar református közösségnek nagy múltú és mégis fiatal iskoláját, és újra megnyissam ezt az iskolát. Kívánom Isten áldását rá, és kérem Önöket is, imádkozzanak, segítsék lelkileg, anyagilag és minden más eszközzel az iskola jövőbe mutató tevékenységét. Vissza