A matematika és a népgazdaság

Előszó

Korunk népgazdasága bonyolult rendszer, amely nemcsak az ipart, közlekedést és a mezőgazdaságot foglalja magába, hanem a kereskedelmet, az épitőipart, a népgazdaságot, az energetikát, a bányászatot, a természetvédelmet, az oktatást, a tudományt, az egészségügyet, az ország kultúráját és a honvédelmet is. A népgazdaság fejlesztéséhez feltétlenül figyelembe kell vennünk az egyes ágazatok közötti nagy számú kapcsolatot, és az egyes ágazaton belülieket is.
A matematika szerepe a gyakorlat és a népgazdaság problémáinak megoldásában, ha nem is mindig egyforma mértékben, de mindig jelentős volt. Az ókorban felmerülő bármely feladat megoldásához elegendő volt a számtan és a mértan tanulmányozása. Az akkori idők egyszerű gépeinek, a csigának, az éknek és az emelőknek a működtetéséhez elegendő volt az algebra és a trigonometria elemeinek az ismerete. Az újkor kezdetét azonban már nemcsak a társadalmi viszonyok változása valamint a tűzfegyver és a manufakturális gazdálkodás megjelenése jellemezte, hanem a nagy földrajzi felfedezések is, s ez megkövetelte a matematikai analízis létrehozását, amely kimeríthetetlen lehetőségeket teremtett a mechanikai rendszerek állapotainak előrejelzésére.
Úgy tűnt, hogy felfedezték azt a matematikai módszert, amelynek segítségével a természettudomány és a gyakorlat bármely problémája megoldható. Ez azonban nem így volt. A tudomány és az ipari termelés fontos kérdései új feladatokat állítottak a matematika elé, amelyek már nem fértek be a matematikai analízis determinisztikus sémáiba. A kinetikus gázelmélet, majd később az anyag molekuláris szerkezetéről szőlő mennyiségi elmélet felépítése új matematikai módszereknek, mindenekelőtt a valószínűségszámításnak a kidolgozását tette szükségessé. Vissza