Fülszöveg
Hosszú évekkel ezelőtt jártam újságíróként HK^^H
a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban.
Egy riportot kellett készítenem leukémiás
gyermekekről. Arra gondoltam, gyorsan felve- H^jW M
szem a beszélgetést, az előzetesen telefonon ' ' ^^^ ' |
megbeszéltek szerint, Nagy Kálmán f ,
professzorral. \
Nem készültem fel lelkileg.Talán tudatalatti védekezés volt ez.
A főorvos, Nagy Kálmán, akivel addig soha nem találkoztam, kedvesen fogadott. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy újságíró, ilyen-olyan kiváncsiságtól vezérelve meglátogatja az osztályt, ahol leukémiás, daganatos betegségben szenvedő gyermekek vannak, és a gyógyításról, a gyógyulási esélyekről érdeklődik, mit sem sejtve a kulisszák mögötti gondokról
Emlékszem az első kórteremben négy-öt év körüli kicsik voltak. Sápadt arcuk és kíváncsi, ám fáradt tekintetük volt A kezeléstől kihullott a hajuk, többekről én nem tudtam megállapítani - lévén pár évesek -, hogy kisfiú vagy kislány-e. Nagy Kálmánnak...
Tovább
Fülszöveg
Hosszú évekkel ezelőtt jártam újságíróként HK^^H
a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházban.
Egy riportot kellett készítenem leukémiás
gyermekekről. Arra gondoltam, gyorsan felve- H^jW M
szem a beszélgetést, az előzetesen telefonon ' ' ^^^ ' |
megbeszéltek szerint, Nagy Kálmán f ,
professzorral. \
Nem készültem fel lelkileg.Talán tudatalatti védekezés volt ez.
A főorvos, Nagy Kálmán, akivel addig soha nem találkoztam, kedvesen fogadott. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy újságíró, ilyen-olyan kiváncsiságtól vezérelve meglátogatja az osztályt, ahol leukémiás, daganatos betegségben szenvedő gyermekek vannak, és a gyógyításról, a gyógyulási esélyekről érdeklődik, mit sem sejtve a kulisszák mögötti gondokról
Emlékszem az első kórteremben négy-öt év körüli kicsik voltak. Sápadt arcuk és kíváncsi, ám fáradt tekintetük volt A kezeléstől kihullott a hajuk, többekről én nem tudtam megállapítani - lévén pár évesek -, hogy kisfiú vagy kislány-e. Nagy Kálmánnak mindegyik gyermekhez volt egy-két kedves szava. Láttam a gyermekeken, hogy nem félnek a doktor bácsitól, hanem szinte felcsillant a szemük - ha meglátták. Némelyiket az ölébe vette, beszélgetett velük, és átszellemült arccal érdeklődött hogylétük felől.
Akkor odaértünk egy kórterem üvegfalához - bent az ágyon térdepelve játszott pár kisgyerek - és a főorvos halkan mondta nekem:
Erika, ezek a gyermekek meg fognak halni, ha nem kapnak csontvelőt. De egyetlen boxom van (akkor még annyi volt), és akkor kifakadt: ki vagyok én, hogy eldöntsem, melyikük maradjon életben?
Vissza