Széchenyi, Petőfi és az ellenzéki kör 1848-ban

Előszó

Részlet a könyvből:

Az 1830-ik évi úgynevezett júliusi francia forradalom Széchenyi szerint éppen elegendő tárgyat szolgáltat az elmélkedésre. A forradalmi eszmék ezen második kirobbanása, sikerei és hátrányai, a lengyelek mozgolódása felszabadulásuk érdekében, az angol parlament reformmunkálatai s a francia királyság visszaállítása európaszerte a megfigyelések középpontjába kerültek.
A francia viszonyokat illetőleg nálunk is kézről-kézre adták Heine párizsi leveleit, amelyekben a kötőnek kijáró prózaíró szabadságával élesen boncolgatja a látottakat.
"Franciaországban elalszik a gyűlölség lelkesedése, a szívek elposványosodnak, a gondolatok elhalványulnak. Még Periér halála se gyógyíthatja meg az ország nyavalás állapotát. Doysseus ívét ugyan ő is nehezen feszítette ki, de az utódok azt még megemleni se tudják, s barátai kérkednek az ország intézményeinek lesülyedésével.
Franciaország 1832-ben a várakozó Penelope, mely napfénynél sző, s azt éjjel ismét elbontja, sóhajtozik idő és erős karú férfiú után, aki véget vet a latrok garázdálkodásának, a tudálékos szolgai lelkeket felakasztatja, a házat a nagy rendetlenségtől megtisztítja. Akkor majd elnémulnak az előretörők, kik a kormány mostani alkatát saját javukra használják ki, s igyekeznek helyére új nevek és formák alá rejtve régi embereket és elveket tolni. Az uralkodás vágya általános, ez lappang az alkotmányos rendszer alatt..." Vissza