Lili néni meséi

Előszó

Részlet a könyvből:

SZIVÁRVÁNY
- Kíváncsi vagyok, mi van ott, azokon a nagy hegyeken túl, - nézett a messzeségbe Valika.
- Nézzük meg, - ajánlotta Palika, aki minden kalandos útra kapható volt.
- De hogyan jutunk oda? - aggodalmaskodott a kislány. Palika az égre mutatott, ahol az iménti zápor multán édes, vidám, tarka szivárvány íve feszült.
- Odanézz, - mutatta a húgának, - az ott a szivárványhíd. Látod, úgye, hogy a túlsó vége éppen a hegy mögött bújik le. Most elindulunk, megkeressük az elejét és egyszerűen átsétálunk rajta. Legalább meglátjuk, mi van ott túlnan. - Nem is sokat tétovázott Palika, egyszeriben a hátára kerítette kis kabátját, kézenfogta a hugocskáját és elindult vele. Jó ideig mentek már, de bizony nem látszott, hogy közelebb volnának a hegyhez, mint amikor elindultak. Hanem az volt még a kisebbik baj. Csakhogy, mikor már jóideje mentek, egyszerre azt vették észre, hogy sehol sincs a szivárvány. Eltűnt közben az égről. - Most mit csináljunk? - kérdezte Valika aggodalmasan, de Palika egyáltalán nem volt csüggedt.
- Majd csak kitalálunk valamit, ha meg nem, akkor megkérdezzük azt az öreg bácsit, aki ott jön az úton.
Csakugyan, az erdő felől valaki közeledett s nemsokára megállt a gyermekek előtt. Kedves, fehérszakállú öreg volt, olyan kicsit nagyapó, kicsit Mikulás formájú és meleg, mély zengő hangon beszélt. Vissza